Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
38 BUZ A JÁNOS suktól. Idézett példáink nem hagyhatnak kétséget afelől, hogy a tekintélyes - 50—100 közötti, illetve 100 feletti — marhaszámok nemcsak kisebb ménest, hanem válogatott tenyészállatokból álló lóállományt is rejtenek. Hogy pontosan mennyit, az nem állapítható meg, de valószínű, hogy a több száz marhaszámot bevalló nagygazdák között akadhattak olyanok, akiknek a lóállománya elérhette a marhaszám 10—15%-át, időnként és esetenként talán még többet. Feltételezhető, hogy a nagygazdák kereskedelmi célból is tartottak lovakat — tenyésztettek és vásároltak —, bár az eddig ismert vámnaplókból szerény lókivitelre derült fény, de amit említésre méltónak tartanak, az zömmel a Duna-Tisza-közéről származott; 1563-ban Ceglédről 159, Jászberényből 103, Kecskemétről 188 és Nagykőrösről 91 lovat hajtottak a váci török vámon keresztül.12 4 1577-ben Boros Pál és Dobos György — mindketten nagyszombati lakosok - „. . . marattanak volt adossa czyödörök árában ..2 5 kecskeméti Tóth Antalnak 1341 forint 50 dénárral, özvegye 1578 januárjában „. . . gyermekét elhagyván, ilyen hideg időn ..." ment Nagyszombatba, hogy pénzét megszerezze, mert váci török harmincados 400 forintot követelt rajta;12 6 az utóbbi összeg nagyarányú kivitelre vall. A történeti irodalomból12 7 ismert „Ozmany aga" 1585 márciusában ugyancsak Nagyszombatba küldött leveléből tudunk arról, hogy a makói Székely Gáspár neve alatt közel 100 csődört hajtottak fel, valószínűleg 1584-ben, de éppen ebben a levélben említi Oszmán aga: „... és mivel hogy az ki az marhat felviszi, az adóslevelet annak a nevére veszik ki, így mi is mostan sem tudjuk kié volt az cziödör.. .", 12 8 tehát sem a makói gazdáról, sem a kecskeméti Tóth Antalról nem állíthatjuk, hogy saját lovaikat adták el, mert nem kizárt a felvásárlás, a közös értékesítés lehetősége, és ezek mellett a saját tenyésztésé sem. Igazolható továbbá, hogy a ráckeveiek sem csupán a marhakereskedelemnek voltak mesterei, feljegyezték ugyanis róluk, hogy „...sokban vehetni hasznokat, marha vásárlásban és cheödeöreök vételében."129 1649-ben Nagykőrös elöljárói „tizenkét gyermök lovakat" vettek Kátay Ferenc és Bornemissza János számára.1 3 0 114 Kâldy-hhgy Gyula: Harács-szedó'k és ráják. Török világ a XVI. századi Magyarországon. Budapest 1970. 123. 1JS 1577. július 13-án Zana Benedek kecskeméti főbíró levele Nagyszombat városához. Nagyszombat lt. Missiles. A levél pecsétje ép, körirata: „Keckhemeti pecét 1554." Néhai Tóth Antal minden bizonnyal azonos azzal a Tót Antallal, aki 1562-1564 között a dunaföldvári, a ráckevei és a váci török harmincadnaplókban is szerepel. Azonosítására 1.: Mészáros László: Kecskemét gazdasága a török uralom első évtizedeiben. A hódoltsági mezővárosok XVI. századi gazdasági fejlődésének kérdéséhez. Agrártörténeti Szemle 1979. 210-212. A Nagyszombatba levelet küldő Zana (Szana) Benedek egyike volt Kecskemét juhos gazdáinak 1562-ben. uo. 165. (Továbbiakban: Mészáros: Kecskemét gazdasága a török alatt) 116 Uö. 1578. január 20-án. Nagyszombat lt. Missiles. 1581-ben még mindig közel 500 forinttal tartoztak özvegy Tóth Antalnénak. Kecskemét 1581. június 11-i levele uott. 121 1581-1583 közötti leveleire 1.: Eckhardt Ferenc - Szekß Gyula - Takáts Sándor: A budai basák magyar nyelvű levelezése 1553-1589. Budapest 1915. 227-228. 265-266. 280-281. 293-294. (Továbbiakban: Eckhardt-Szekfű-Takáts.) 12 'Vác, 1582. március 18. Nagyszombat lt. Missiles. 119 Szakály: Magyar adóztatás 200. 13 "Szilády-Szilágyi: I. 155. Az eladók egyike Zsiros János volt, aki ekkor 220 marhaszám után adózott, s csikók árából fizette adóját. Szk. 1649. 143.
