Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Engel Pál: Hunyady János kormányzó itineráriuma (1446-1452) 974
978 ENGEL PÁL A havasalföldi hadjárat kronológiáját a román Francis Pall azóta már pontosan földerítette,10 máig tisztázatlan viszont, tudtommal, Hunyadi egy másik hadjáratáé, amelyet Giskra ellen vezetett. A történetírókat ez esetben egy elbeszélő forrás vezette félre, különös módon éppen az, akire időrendi kérdésekben a legkevésbé ajánlatos hagyatkozni, vagyis Thuróczy. Az ő előadása szerint a kormányzó, miután (1451. szept. 7-én) Losoncnál vereséget szenvedett cseh ellenfelétől, „ismét fegyvert ragadott", és egy diadalmas hadjárattal megvívta tőle Gálszécset, Rozsnyót, Szepsit és Derencsényt. Teleki József annak idején az 1451. év hátralevő hónapjaira keltezte az eseménysort, és ezután valamennyi történetírónk őt követte, még az alapos és óvatos Tóth-Szabó Pál is, aki Giskra históriáját részletesen feldolgozta.1 1 Bizonyára közrejátszott ebben Ráth Károly hibája is, mert a hadjáratot 1451 okt.-nov. dátummal elhelyezte itineráriumában. Ezt nem lett volna szabad megtennie, hiszen Thuróczy híradása - eltekintve alapvető megbízhatatlanságától — még keltezve sem volt, és az itineráriumnak épp az lett volna a rendeltetése, hogy az elbeszélő kútfők ilyen és hasonló tudósításait segítsen időrendbe sorolni. Ráth keltezését Sebestyén is átvette, de mivel neki már jóval több adata volt, a vélt hadjáratra nála már csak néhány nap jutott, ilyenképpen:1 2 „Okt. 14. Ipolysági erősség alatt. Gálszécsi tetőkön, Rozsnyót, Szepsit s Deremsényt (így!) beveszi, Zólyomot és Besztercebányát felégeti. Okt. 22. Korpona. Nov. 8-9. Visk." Különösképpen a hibás dátum továbbra is így került be a feldolgozásokba,1 3 ismét csak tanúságául annak, hogy kutatóink az itinerárium hasznát mennyire nem ismerték fel. Elég lett volna ugyanis a következő, 1452. év bejegyzéseire pillantani, hogy észrevegyék: a Thuróczy által említett hadjárat a következő nyáron folyt le, és bőven volt is rá idő. Hunyadi áprilistól augusztusig csaknem egyhuzamban a felvidéken tartózkodott, és több ízben keltezett Derencsény alatt, illetve Rozsnyón. (Azóta egy Tornán kelt oklevele is előkerült, ami eléggé bizonyítja, hogy a közeli Szepsibe is eljutott.) A mondottakbó' két következtetés kínálkozik. Az egyik az, hogy meglevő itineráriumaink valóban gyengék, hemzsegnek a hibás vagy ellenőrizetlen adatoktól, és a használónak ugyancsak szüksége van kritikai érzékre, ha mégis boldogulni kíván velük. A másik: annyira azért nem rosszak ezek az itineráriumok, hogy egyáltalán ne lehetne velük boldogulni. Inkább a műfaj iránti igénynek kellene a jelenleginél sokkal szélesebb körben elterjedni, és annak tudatosulni, hogy a 14-15. századi magyar politikai történelem kizárólag az okleveles anyag segítségével dolgozható fel megbízhatóan, és e feldolgozásnak mindenekelőtt megbízható uralkodói itineráriumokra kell épülnie. * * * 10 Francis Pall: De nouveau sur l'action de Iancu de Hunedoara en Valachie pendant l'année 1447. Revue Roumaine d'Histoire 15 (1976) 447-463. 11 Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Bp. 1917. 254-255. 12 Sebestyén i. m. 82. l3 Hóman Bälint-Szekß Gyula: Magyar történet. 2. k. Bp. 1936. 672 (időrendi táblázat; a szövegben nincs róla említés);Elekes Lajos: Hunyadi. Bp. 1952. 406.
