Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Lexikon zur Geschichte der Parteien in Europa (Ism.: Szabó Dániel) 250
250 TÖRTÉNETI IRODALOM LEXIKON ZUR GESCHICHTE DER PARTEIEN IN EUROPA (Stuttgart, Alfred Kroner Verlag 1981. 890 1.) AZ EURÓPAI PÁRTOK TÖRTÉNETI LEXIKONA Az utóbbi három évtizedben jelentősen megnövekedett az érdeklődés a politikai szervezetek alaptípusa, a pártok iránt. Politikai szociológiai és politológiai munkák egész sora elemezte ezen intézményrendszer sajátosságát, fejlődését, típusait. Az egyes országok történetírása is egyre többet foglalkozik a pártok és az országgyűlési választások kérdéseivel. Számtalan pártmonográfia jelent meg, s több kísérlet született egész országok pártfejlődésének összefoglalására: hogy csak a német nyelvterületre utaljunk, kiadták a német és az osztrák pártok programjainak összefoglaló gyűjteményét, s az NDK-ban megjelent D. Fricke szerkesztésében a Die bürgerliche Parteien in Deutschland című történeti pártenciklopédia is. Az összehasonlító pártkutatásokat tartalmazó kötetek mellett megszülettek az első nemzetközi pártenciklopédiák, pártlexikonok is. Ezek azonban elsősorban a ma működő pártokkal foglalkoznak, ha rövid összefoglalóban közük is a tárgyalt országok pártjainak összefoglaló, vagy a tárgyalt pártok rövid történetét. L. pl. J. Raschke (szerk.): Die politischen Parteien in Westeuropa. Más munkák csak összefoglaló történetet adtak, mint pl. R. Stemberg-B. Vogel (szerk.): Die Wahl der Parlamente. így a Frank Wende által összeállított és szerkesztett kötet a történettudomány kétségtelenül régóta fennálló adósságát törlesztette. A szerkesztő, utalva a pártelméleti kutatások erjesztő szerepére, jelzi, hogy a kötettel célkitűzésük minél több információ nyújtása az egyes pártokról, alapvetően hagyományos, individuális történelmi vizsgálattal. A lexikonba a pártok országok szerint, s azon belül német betűrendben kerültek felsorolásra. Magában a főszövegben is találunk bizonyos utalószavakat, ha egy-egy párt több néven is szerepelt. Ha egy párt nem kapott külön címszavakat, akkor a kötet végén levő mutatóban lehet megtalálni. Itt külön sorakoznak országokként a pártok betűrendben német és külön eredeti nevük alapján. A kötetben, mely 44 elsősorban az NSZK-ban élő történész és politológus műve, 35 európai ország szerepel. A ma létező országokon kívül felvették a listára Észtországot, Horvát-Szlavóniát, Lettországot, Litvániát, Montenegrót és Szerbiát. (A Jugoszlávia címszó alatt az 1918 utáni pártokon kívül külön fejezet foglalkozik Bosznia-Hercegovinával, Dalmáciával, a szlovénekkel és a vajdasági szerbekkel.) Függelékként a szerkesztő ismerteti az Európai Parlamentben működő pártszövetségeket. Az egyes országokhoz való besorolás alapja a mai országterület; így például a Habsburg-birodalomban működő pártokat a ma fennálló államoknál kell keresni. Ha viszont korábban külön önálló állam létezett, mint a fent említetteknél, akkor külön ország címszó alá sorolták be a pártokat. így a dualizmuskori magyar képviselőház nemzetiségi pártjai Csehszlovákiában, Jugoszláviában (a speciális vajdasági részben), illetve Romániában találhatóak. Nem teljesen magyarázható kivétel ezen földrajzi beosztás alól az 1940-ben alakított Erdélyi Párt, mely Magyarországhoz került, annak ellenére, hogy bár budapesti alakítású, egyértelműen a mai Románia területén szervezkedett. Az egyes országok összefoglalói általános adatokat tartalmaznak a pártfejlődés egészéről, a pártkutatás állásáról, a párt és kormányzati rendszerekről. Terjedelmüket ugyanúgy, mint az egyes címszavakét, alapvetően a rendelkezésre álló adatok mennyisége és a megértés szükségessége határozza meg, s nem a jelentőség. így egy-egy kisebb ország pártrendszerérői hosszabb bevezető található, mint a viszonylag jól ismert s jól áttekinthető angol pártrendszerről. Ez alól a német fejlődés a kivétel, amely a kiadvány német nyelve miatt vállaltan részletesebb, mint a többi címszó. Pártként a kiadvány szervezői alapvetően olyan szervezeteket értenek, amelyek választásokon vesznek részt, s egy-egy ország központi képviseleti intézményében képviselethez jutnak. Természetesen az általános irányelvek módosulnak az egyes országok speciális körülményei folytán. Az egyes címszavak belső struktúrája a következő: német név, hivatalos rövidítés, eredeti név, rövid jellemzés, a párt megalakítása, programja, szervezete, sajtója. Ezután röviden összefoglalva a párt története. A címszavakat a pártra vonatkozó legfontosabb és legújabb irodalom zárja. A struktúrától is van bizonyos eltérés, a speciális jellegzetességeknek és a kutatás mai helyzetének megfelelően. Hangsúlyoznunk kell, hogy a lexikon készítői a címszavak kialakításában nagyon erős súlyt fektettek a folyamatosságra, s a pártok nagy része az utolsó, esetleg a ma funkcionáló neve alatt szerepel a munkában, s a korábbi pártnevek a mutatóban találhatóak meg. Ezen összevonások jellemzésére:
