Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
KÖZLEMÉNYEK Varga László A CSEPELI GYÁRÓRIÁS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE A hazai iparfejlődés legkimagaslóbb egyénisége, Weiss Manfréd, apja halálakor, 1877-ben, mindössze húszévesen kapcsolódott be bátyja, Weiss Berthold mellett a családi vállalkozásba. Ez a vállalkozás formálisan három önálló céget ölelt fel, valójában azonban egy viszonylag szerény méretű terménykereskedést takart, még ha a terménykereskedelem esetenként ki is egészült egyéb gazdasági tevékenységgel, így például malomipari érdekeltségekkel. Weiss Manfréd színrelépése, különösen Bosznia—Hercegovina okkupációja idején, kimondottan minőségi változást hozott az addig inkább szolid vállalkozás üzletmenetében. A Weiss-fivérek más cégekkel közösen elvállalták az összes katonai szállítás megszervezését és lebonyolítását, valamint a boszniai vasút hasznosítását. A Monarchia közös hadügyminisztériumában még harminc évvel utóbb is nagy elismeréssel emlegették az akkor huszonéves Weiss Manfréd tevékenységét. Az elégedettség — legalábbis az üzleti kapcsolatokat illetően - kölcsönös volt, az addig elképzelhetetlen nagyságú katonai megrendelések meggyorsították a Weiss család tőkefelhalmozását és üzleti, társadalmi kapcsolatainak megszilárdulását. A fiatalabb Weiss-fivér által megvalósított új családi üzletpolitika leglátványosabb megnyilvánulása az 1882-ben alapított konzervgyár volt. A kezdet itt is szerénynek ígérkezett, de a közös hadseregnek az akkori termeléshez képest korlátlan felvevő piaca, a telek nagysága és megválasztása (a Közvágóhíd mellett) óriási terjeszkedés tervét sejtette. Miután ennek megfelelően a konzervgyártás rövid idő alatt a kezdeti három-négyszeresére emelkedett, Weiss Manfréd újabb minőségi váltásra határozta el magát. Látszólag csak a konzervdobozokat előállító bádogosműhely kapacitásának jobb kihasználását szolgálta katonai fémáruk (tölténytárak stb.) gyártásának a megkezdése, valójában azonban innen datálható a hazai ipar legnagyobb bázisának kialakulása. A Weiss Manfréd-féle beruházási és fejlesztési stratégia viszonylag pontosan nyomon követhető. Magától érthetően új beruházásokra leginkább azokon a területeken került sor, ahol a meglevő kapacitás a többi gyáregységéhez képest szűknek bizonyult. A gyakorlatban azonban ezek a fejlesztések azt eredményezték, hogy a korábban „visszahúzónak" számító részlegek a beruházások következtében már nemcsak ki tudták elégíteni a többi részleg igényét, hanem bizonyos „túlfejlesztésük" következtében most már szívóhatást fejtettek ki, szinte mesterségesen teremtettek szűk keresztmetszetet a többi részlegnél, ez a húzóerő egyben megteremtette a továbbfejlesztés belső kényszerét. A fémfeldolgozás bevezetése ilyen szempontból tehát egyáltalán nem tekinthető tipikusnak, hiszen a konzervdoboz-igény még a nagyarányú egyéb fejlesztések ellenére sem haladta meg a bádogosműhely kapacitását.
