Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
III. BÉLA ÉS BIZÁNC 51 ké városát . . . Magyarország kiváló királya, Béla ... is nagy haddal támadta meg Görögországot, és elfoglalt a birodalomból annyit." A 12. századi Magnus presbyter krónikája arról értesít bennünket, hogy „amidőn Szicília királya és Magyarország királya ellene [ti. Andronikosz] ellen támadtak, az egész nép összeesküdött Andronikosz ellen" 115 Forrásaink tudósításai alapján arra lehet következtetni, hogy III. Béla ezen támadása vége felé egy nagyszabású normann invázió is érte a bizánci birodalmat.116 II. Vilmos több mint 200 hajóból álló flottája és 80 ezer fős serege 1185. június 11-én indult Bizánc ellen. Dyrrhakhion elfoglalása után Thesszaloniké alá vonultak a normannok, melyet a szárazföldről és a tenger felől augusztus 15-én vettek ostrom alá. Augusztus 24-én birtokukba került a birodalom második legjelentősebb városa. Ezt követően II. Vilmos serege Konstantinápoly felé vette útját. A normannok hivatalosan azt hirdették, hogy az életben maradt (a valóságban egy hamis, ál) II. Alexiosz Komnénosz számára akarják a trónt Andronikosztól visszaszerezni. II. Vilmos igazi célja azonban a birodalom elfoglalása és a császári korona birtokba vétele volt, s kapóra jött neki, hogy számos bizánci emigráns segítséget kért tőle Andronikosz ellen.117 Eusztathiosz érsek Thesszaloniké normann bevételéről szóló munkájában beszámol arról, hogy II. Alexiosz meggyilkolása után bizánci előkelők Andronikosz ellen különböző keleti és nyugati uralkodóktól kértek segítséget, köztük volt Magyarország királya is.118 A nyugati és a bizánci források adatai tehát arra mutatnak, hogy III. Béla — az 1182—1183-as évekhez hasonlóan — 1185 tavaszán—nyarán a görög császárság belső és külső nehézségeit bizánci területek elfoglalására használta ki. Valószínűleg ekkor újból a magyarok kezére került a Morava völgye, Nis és talán Szófia.119 A hazai és a nemzetközi szakirodalom egy tekintélyes része azt vallja, hogy 1185-ben III. Béla a bizánci császári koronát akarta magának megszerezni. E terve realizálása érdekében kérte volna ekkor a magyar király feleségül Manuél császár nővérét, Theodórát, aki éltes korú matrónaként Andronikosz parancsára monostorban élt. E felfogás szerint Béla szándéka az volt, hogy — miközben a Komnénosz-dinasztia nőtagjával kötendő házasság révén törvényes jogalapot biztosított volna magának a trónhoz — bizánci hívei segítségével megbuktatta volna a törvénytelen Andronikoszt, s azután ő lett volna Bizánc legitim uralkodója. A házasság a konstantinápolyi zsinat ellenállásán megbukott, mert a szünodosz a közben trónra került II. Iszaakiosz uralkodása alatt hozott határozatában nem engedélyezte Theodórának, hogy visszatérjen a világi életbe. Állítólag ez akadályozta volna meg azt, hogy a magyar király — Manuél egykori magyarbizánci perszonáluniós tervét felélesztve - Bizánc trónjára kerüljön.120 115 G 293., 257., 1489. - Ld. még G 690. 1 ' 'Hasonlóan vélekedik Jurewicz: i. m. 128-129. 111 Az eseményekre ld. Chalandon 1907. 401-412.; Jurewicz: i. m. 127-130Hecht: i. m. 68-73., 80-86.; Brand: i. m. 163-165. 1 1 "S. Kyriakidis: Eustazio di Tessalonica. La espugnazione di Tessalonica. Palermo 1961. 56. '"A magyar foglalás területi kiterjedése teljesen bizonytalan, ugyanis erró'l források nem szólnak. De nem tudjuk elfogadni azt a véleményt, mely szerint III. Béla 1183-tól három évig megszállva tartotta volna a Morava folyó völgyét, Nis és Szófia városokat (ld. pl. Moravcsik 1933. 523., 526-527.; Hóman 1939. 412.; Urbansky: i. m. 122.), hiszen 1184 tavaszán már Barancs vidéke is a bizánciak kezén volt (N 280.). 110 Így véli pl. Moravcsik 1933. 523-526.; Hóman 1939. 412.; Laurent: i. m. 118.; Urbansky: 122.; Obolensky: i. m. 162. 3*
