Századok – 1982
Történeti irodalom - Les Pyrénées et les Carpates. XVIe–XXe siécles. Recherches franco-polonaises comparées. Histoire et anthropologie des régions montagneuses et submontagneuses. Sous la direction de Celina Bobińska et Joseph Goy (Ism.: Niederhauser Emil) 1115/V
1116 TÖRTÉNETI IRODALOM 1116 éppen a Kárpátok északi oldalán elterülő lengyel vidék. Antoni Podraza a sokat változott lengyel Kárpát-vidék mezőgazdaságának a fejlődését tekinti át a 18-20. században, az Ausztriához való csatolástól kezdve, kiemeli a legelő- és erdőgazdálkodás súlyát, elsősorban a nagybirtokokon, a termelés alacsony szintjét, a földrajzi tényezőkből adódó jellegét (a zab termesztése a paraszti birtokokon 50% fölött van), a paraszti parcellák ma is apró voltát (mintegy 40% a legfeljebb 2 ha terjedelmű ), ami eleve szükségessé tette a földművelés mellett más kereset alkalmazását. Máriusz Kulczykowski elsősorban Andrychów vidékének paraszti textiliparát vizsgálja, amely a 18-19. sz. fordulójától a kereskedők és részben parasztok által szervezett szétszórt manufaktúra formáját öltötte, olykor paraszti társulások formáját is. A 20. századra azonban ez a paraszti háziipar már nem talált piacot a gyári készítmények konkurrenciája miatt, a parasztok kisebb részben a helyi gyárakba kerültek munkásnak, nagyobb részt viszont kimaradtak a textiliparból, úgyhogy itt a protoindusztrializálás majdnem egyenesen átment az országos munkamegosztásból következő dezindusztrializálásba. Celina Bobiriska a terület parasztmozgalmát vizsgálja, hagyomány és dinamizmus címszó alatt, nem a látványos felkeléseket, hanem az osztályharc állandóbban visszatérő formáit (kérvényezések a királyhoz, a munka megtagadása stb.). Kiemeli, hogy a paraszti közösségek számára a szokásjog adott szilárd alapot az ilyen jellegű megmozdulásokhoz, a vezetők a legtöbb esetben a vagyonosabb parasztok közül kerültek ki. A paraszti mentalitás vonatkozásában azt hangsúlyozza, milyen jelentős szerepet tulajdonítottak a parasztok a jogaikat bizonyító írott dokumentumoknak, a régiség itt nagy értéknek számított, a történeti tudat csekély voltát a helyi harcok hagyománya pótolta. Bronisíawa Kopczyfíska-Jaworska a lengyel Kárpátok-beli pásztoréletről ad néprajzi módszerű áttekintést. A kollokvium mérlegét Celina Bobinska vonja meg, értékelve egyrészt az erősen demográfiai érdeklődésű és mikrokutatást végző francia, másrészt a szélesebben gazdaság- és társadalomtörténeti érdeklődésű, inkább makrokutatással dolgozó lengyel előadásokat. A témák sokféleségéből adódó különbségek mellett kiemel egy lényeges másik különbséget: míg Goy szerint a Pireneusok körzetében a vagyoni különbségek csekélyebbek voltak az országos átlagnál, a kárpáti lengyel területen Bobiftska véleménye szerint nagyobbak. Viszont közös sajátosságként emeli ki a föld aprózódását és az ebből származó elvándorlást, továbbá a szokásjog sokáig ható erejét. A sok térképpel és grafikonnal alátámasztott kötet nem ad teljes képet az 1978-as kollokviumról, mert néhány ott megvitatott tanulmányt végül is nem sikerült megjelentetni, és teljesen el kellett hagyni az élénk, tartalmas vitát, amely személyes párbeszéd-formája miatt nehezen lett volna reprodukálható, bár a szerkesztők előszava szerint kétségtelenül a leghasznosabb volt. Csupán az itt közölt anyag alapján is úgy tűnik, a lengyel referátumok szélesebb tematikát öleltek fel, francia vonatkozásban pl. alig tudunk meg valamit a pásztorgazdálkodásról, holott elsőrendű szerepét kiemelik, és csak utalások vannak a lakosság ipari mellékfoglalkozásaira. Ugyanakkor a francia referátumok részletesebbek, elmélyültebbek, sokoldalúbbak, ami természetes következménye annak, hogy egy több főből álló team több éves részletkutatásait tudta felhasználni, így az összehasonlítás csak bizonyos vonatkozásokban mehetett végbe. Holott többet is ki lehetett volna hozni, hiszen mindkét esetben az általános francia és az általános lengyel gazdasági-társadalmi fejlődéshez képest mondhatnánk atipikus tájegységekről volt szó, amelyek, különösen francia vonatkozásban, éppen elmaradottságuk következtében jóval közelebb állnak egymáshoz, mint az általánosságában sokkal inkább divergáló francia és lengyel fejlődés. Ettől függetlenül azonban mégis igen hasznosnak mondható a kezdeményezés, amelynek remélhetőleg folytatása is lesz. Hálásak lehetünk a lengyel kollégáknak, hogy a kötetet francia nyelven, tehát külföldi kutatók számára hozzáférhetőbb formában jelentették meg. Várjuk a következő köteteket, hiszen az egyes tanulmányok önmagukban is értékes adalékokat és okos ösztönzéseket szolgáltathatnak hazai kutatásaink számára is. Niederhauser Emil
