Századok – 1981
Bitskey István. Bethlen; Pázmány és a Káldi-Biblia 737/IV
742 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA Erre azonban már nem jött válasz, csak a fejedelem nov. 15-én bekövetkezett halálának híre, amelyről Pázmány noy. 25-én tájékoztatta a királyt. A Bethlen—Pázmány levelezés történetének e vázlatos áttekintése azt mutatja, hogy mindkét politikus őszintén, teljes meggyőződéssel a magyarság megmaradását kívánta szolgálni, de mindketten úgy hitték, csakis saját útjuk - a török, ill. Habsburg szövetség -járható, csakis az lehet célravezető. A célban egyetértettek ők, csak az eszközökben nem, ez utóbbiak megválasztását azonban a földrajzi tényezők eleve meghatározták: amennyire lehetetlen lett volna Erdélyben a török ellen fordulni, ugyanolyan illuzórikus lett volna a nyugati országharmadból huzamosan Bécs-ellenes poltikát folytatni. A kornak ezt a dilemmáját, feloldhatatlan ellentmondását tükrözi a Bethlen—Pázmány levelezés egymásnak feszülő érvrendszere, amelynek mindegyike önmagában logikus, koherens gondolatsor, a magyar politikai gondolkodás fejlődésének értékes fejezete. Az elmondottakat aligha illusztrálhatnánk kézenfekvőbb példával, mint ha a Bethlen és Pázmány által egyaránt támogatott Káldi-Biblia fordításának ügyére utalunk. Tudjuk, hogy a magyar kultúra támogatása és ápolása mindkettőjüknek egyaránt fontos volt, mégis felmerül a kérdés: miért támogatta Bethlen anyagilag is a jezsuita bibliafordítót? Ugy hisszük, a magyarázat többrétű. Kétségtelen, hogy a fejedelem sokkal rugalmasabb valláspolitikát folytatott, mint elődei és utódai, s ő maga is hangoztatja, hogy „főember szolgái" között sok „romano-catholica és unitaria religion lévő" is van, Biró Vencel tanulmánya számos adattal illusztrálja ezt.17 Káldi támogatását mégsem csupán a tolerancia magyarázza, hanem — úgy látjuk — politikai tényezők is. 1621. júl. 30-án, amikor Nagyszombat megnyitotta kapuit az erdélyi sereg előtt, Káldi néhány jezsuita társa kíséretében a fejedelem elé került. így emlékezik erre egyik prédikációjában: „Tudgya a világ, mint bánt velünk Bethlen Gábor is, az Erdélyi fejedelem, ki ha valami vétkünket tudta volna, minthogy elég fondorlók forgódtak körüle ellenünk, soha bizony sem aranyos szekérbe nem vött volna bennünket egész serege szeme láttára, sem egyéb böchülettel és jóakarattal nem lött volna hozzánk, melyet ugyan orroltak is nem kevés ellenzőink."1 8 Mielőtt azonban Bethlen Káldit és társait a Bécs felé induló szekéren elhelyeztette, részletesen kifejtette előttük békefeltételeit, s — mint azt a firenzei udvar bécsi követe megjegyezte - a katolikus bibliafordítót megbízta követeléseinek Bécsben történő tolmácsolásával, s azt a kívánságát is kifejezte, hogy Káldi választ hozzon számára a császárvárosból. Káldi ezt meg is tette, noha rendi elöljárói nem helyeselték ilyetén politikai tevékenységét.19 Két év múlva ismét hasonló helyzetben találkozott Káldi a fejedelemmel. 1623. dec. 18-án — a nagyszombati országgyűlésről K?ssa felé vonulás közben — Besztercebányán táboroztak Bethlen hadai, itt zajlott le ezúttal Káldival folytatott megbeszélése. Ennek eredményeképp a fejedelem ismét Bécsbe küldte a jezsuitát, aki ott arról igyeke-1 'Bethlen Gábor és az erdélyi katholicizmus. Cluj-Kolozsvár 1929. ' ®Az vasárnapokra való prédikációknak elsó' része. Pozsony, 1631. (Húsvét ut. vas. 3. beszéd). - Vő. még Révai Sándor: Káldi György. Hittud. folyóirat 1905. 514. és uö.: K. Gy. a bibliafordító. Pécs 1902/3. 9-32. "Fraknöi Vilmos: Pázmány P. és kora. I. 590. 20 Uo. II. 80. és Podhradczky József: Nagyszombati Káldi György. Tudománytár III. Buda 1838. 296-327.
