Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I

Kubinyi András: A MOHÁCSI CSATA ÉS ELŐZMÉNYEI A magyar nép történeti tudatában évszázadok óta él a mohácsi csata gyászos emléke. Történetírók számtalan nemzedéke igyekezett ezt a tudatot ébren tartani, az állítólagos magyar nagyhatalom bukását ide kapcsolni, és nem utolsósorban politikai beállítottságától függően a mohácsi katasztrófáért felelősöket keresni. A költészetet is megihlette a „hős vértől pirosult gyásztér", a „nemzeti nagylétünk nagy temetője Mohács", hogy ez is saját eszközeivel hasson vissza népünk történeti tudatának alakítására. Mohács tehát mindig izgató téma volt Magyarországon, de több mint egy évtized óta mintha felfokozódott volna iránta az érdeklődés1

. Talán nincs a magyar történelem-1 Perjés Géza, Mohács, című könyve jelent meg legutóbb [Bp., 1979. 465 1. Magvető Kiadói -Szükséges itt elöljáróban a könyv létrejötte körülményeiről néhány szót szólni. Ε sorok írója a Gondolat Kiadótól kapta Perjés kéziratát lektorálni, és 1977. március 19-én közel másfél ív terjedelmű lektori véleményt adott be a Kiadónak. Ennek konklúziója a következő volt: „A Gondolat Kiadó a tudományos népszerűsítés kiadója, ez viszont azt jelenti, hogy a Kiadó által fémjegyzett mű a nagyközönség előtt a tudomány jelenlegi állásfoglalásának megfelelőnek tűnik. Az viszont tény, hogy Perjés műve csak részleteiben felel meg a Mohács-viták után kialakulni látszó — különben többsíkú - képnek." Ezt megfontolásra javasoltam a Kiadónak, közölvén, hogy ennek ellenére fenntartásokkal, terjedelmi megszorításokkal, valamint a ténybeli hibák kijavítása esetén kiadásra javasolom. A vélemény az alábbi bekezdéssel végződött: „Végül egy személyes megjegyzés. A terjedelem sem engedte meg számomra, hogy összes érveimet és megjegyzéseimet írásba foglaljam. Ezért, mint olyan kutató, aki 28 éve foglalkozom a Jagelló-kori állammal és társadalommal, de a mohácsi vitában eddig nem vettem részt, lektori mivoltom ellenére fenntartom magamnak a jogot, hogy - amennyiben a szerző nem változtatja álláspontját, vele (és a mohácsi vita többi résztvevőivel) vitába szálljak." A Gondolat Kiadó a szerzővel közölte véleményemet, viszont mivel a kötet két másik lektora tudomásom szerint egyértelműen nem fogadta el a könyvet, elállt a mű kiadásától. Ezek után csodálkozva vettem tudomásul, hogy a Magvető Kiadónál megjelent kötet 1977. február 17-i előszóval, azaz lektori véleményem kelte előtt több mint egy hónappal keltezve jelent meg úgy, hogy ahogy lektori véleményem szövege alapján összehasonlítottam, gyakorlatilag változtatás nem található benne. így a véleményben felsorolt nyilvánvaló géphibák, elírások, egyéb ténybeli hibák is megmaradtak. Nos, ez természetesen a szerző dolga. Az azonban már nem csak őrá tartozik, hogy a lektori véleményemben vele azzal a feltétellel közölt adatokat, hogy a munkát átdolgozza, felhasználta, és értelmezése felett engem lektorának nevezve vitatkozik. Feltűnő, hogy Perjés csak engem tisztel meg azzal, hogy lektorként idéz, de a másik két lektort nem. Még furcsább a Magvető Kiadó eljárása, amelynek felelős szerkesztője nem vette észre, hogy olyan szerzőt idéz lektorként, akinek megbízást nem adtak. Hosszan gondolkoztam, hogy mit tegyek, végül a véleményemben már előre jelzett módot választottam, és magam is beleavatkoztam a mohácsi vitába. Sajnos, terjedelmi okok nem tették lehetővé, hogy a terjedelmes kötet (és a gazdag mohácsi vitairodalom) egészével foglalkozzak, ezért csak két problémát emeltem ki, és különösen az előbbinél eddig fel nem használt források alapján igyekszem a Perjés-könyv olvasása során bennem felmerült problémákra választ adni. Tanulmányom nem azonos lektori véleményemmel, ha abból természetesen egyes részeket át is vesz.