Századok – 1980

Folyóiratszemle - Puskarjev L. N.: Ukrajna és Oroszország kulturális kapcsolatai az 1654. évi egyesülés után 707/IV

FOLYÓIRATSZEMLE 707 lakosságéban. A Ruméliába és a birodalom egyéb, elnéptelenedett vidékeire letelepített cigányok rájákká váltak, annak minden kötelességével. A szerző véleménye szerint ezek a kolonizált cigányok a mai ún. török cigányok (Macedónia), a szerb cigányok és a „fehér cigányok" (Bosznia) elődei, akik ma e területek őshonosainak tartják magukat. Különösen érdekes, sajátos helyzetet foglaltak el a birodalomban és a cigányságon belül is az úgynevezett Cigány szandzsák lakói. Élükön a cigány szandzsák-bég állt, aki a viszonylag nagy területen (Rumélia, Isztambul és környéke) élő, katonailag szervezett cigányok fölött rendelkezett. Ök alkották a cigányság többségét. A szandzsák cigányságának helyzete, írja a szerző, a munkamegosztástól és az ezzel járó kötelezettségeiktől függött, „melyek a cigányokkal szembeni meghatározott állami álláspontból eredtek ... M.i Erődök építésére, javítására stb. kötelezték őket. De adókedvezményben is részesülhettek, ha például bányában dolgoztak, s ez a privilegizáltság „társadalmi értékké és normává vált", sőt örökölhető volt. Petrovicezek után joggal állapítja meg: az oszmán birodalomban élő cigányok, függetlenül attól, hogy adókiváltságban részesültek vagy sem, éppen olyan jogokat élveztek, s éppen ezért kötelességeik is azonosak voltak a többi, azonos helyzetben lévő más etnikumú népességgel. Ugyanakkor, teszi hozzá, ha egyes népek (oszmánok) nem illeszkedtek bele a meghódított népek oszmánok által kialakított értékrendjébe, helyzetük kedvezőtlen volt, és diszkriminációs intézkedések sújtották. A cigányokkal szembeni intézményes megkülönböztetések megjelenését a szerző, az eddigi források alapján, a 16. század második felére teszi. Ezek már mesterséges akadályokat gördítettek a cigányok és nem cigányok társadalmi integrációja elé. A szerző helyesen mutat rá, hogy a Cigány szandzsák felállítása, a cigánynők prostitúciójának törvényesítése s az például, hogy a hóhérok gyakran cigányok voltak, túl a „fizikai különbözőség" egyébként is elkülönülésre inspiráló tényen, negatív értelemben befolyásolta a törökök és más etnikumú népek értékítéletét is. Petrovic a továbbiakban azokra a változásokra irányítja figyelmünket, amelyek az oszmán birodalom válságával párhuzamosan a cigányság társadalmi helyzetében és megítélésében következtek be. E negatív eltolódás irányába hatott, írja, a sátoros cigányok tömeges megjelenése is a Balkánon. Ugyanakkor ez már egy meglévő „konfliktusos helyzet" folytatása volt. S az „egyszer már meglökött ellenállás és bizalmatlanság kereke a társadalmi stabilitásától, társadalmi, gazdasági fejlettségétől, értékítéleteitől . . . függően gördült tovább az elkövetkező évszázadok során ..." - kialakítva a cigányságról a társadalom hamis vagy való értékítéleteit. (Jugoslavenski istorijski casopis, 1976. 1-2. sz. 45-66. I.) A. S. E. L. N. PUSKARJEV: UKRAJNA ÉS OROSZORSZÁG KULTURÁLIS KAPCSOLATAI AZ 1654. ÉVI EGYESÜLÉS UTÁN L. N. Puskarjev tanulmánya bevezető részében méltatta Ukrajna Oroszországhoz való csatlakozásának történelmi jelentőségét, s rámutatott, hogy a Bogdan Hmelny ickíj kezdeményezte egyesülés milyen módon segítette elő az orosz-ukrán gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítését. A szerző kiemelt helyen foglalkozott írásában a 17. századi orosz-ukrán nevelésügy kölcsönhatásával, a kijev-mogiljani akadémia létrejöttével, illetve kulturális szerepével, bemutatva annak megtermékenyítő hatását az egész orosz pedagógiai gondolkodás és gyakorlati oktatás területén. Utalt arra, hogy az első kijevi szerzetesi iskola a 16. század végén alakult meg, élén tudós rektorokkal, akik korszerű nyugateurópai műveltséggel rendelkeztek. (A kijevi iskola egyik neves rektora pl. Metelij Szmotrickij volt, aki a 16-17. sz. folyamán nagy népszerűségnek örvendő szláv nyelvtan szerzőjeként ismeretes.) 1633-ban a kijevi szerzetesi és a monostori iskola egyesülésével létrejött - Pjotr Mogilával az élén - az ún. kijev-mogüjani akadémia, ahol a nyugat-európai jezsuita kollégiumok mintájára 8 osztályt szerveztek. A 4 alsó osztályban latin, egyházi-szláv, görög és lengyel nyelveket, katekizmust, számtant, éneket; a két középsőben poétikát és retorikát, valamint a két utolsó esztendőben filozófiát (Arisztotelész