Századok – 1980

Tanulmányok - Zimányi Vera: Gazdasági és társadalmi fejlődés Mohácstól a 16. század végéig 511/IV

GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FEJLŐDÉS MOHÁCSTÓL A 16. SZÁZAD VÉGÉIG 557 nélkülözhetetlen erdők ugyan közös tulajdonban maradtak, de azok kizárólagos haszonélvezői is a főtéri polgárok voltak, akiket ezért Waldbürgereknek is neveztek. A főtér négyszögét sakktáblás utcahálózat vette körül. A bányatelepek körül külön-külön bányásztelepek alakultak ki. A külvárosi háztelkek nem mentek át a rajtuk házat építő polgárok tulajdonába, hanem azokat a falusi jobbágyokhoz hasonló szolgáltatások ellenében, örökbérletként bírták a várostól, amelynek a joghatósága alá tartoztak. A bányavárosok összeírásainak feldolgozója levonja a következtetést, hogy a feudális kori városnak az osztályképlete alapjában véve feudális jellegű tulajdonviszonyokban gyökerezett. Kifelé éles, határozott negációja a feudalizmusnak, befelé maga is feudális mikrokozmosz. A 16. század derekán Körmöcbányának 1300—1400, Selmecbányának (a külső telepekkel együtt) 3400-3800, Besztercebányának pedig 2600-2900 lakója volt. Selmecbányán házanként átlag 6 1/2—7 1/2, egyik külvárosában 9—10, Besztercebányán pedig 15-16 1/2 lélek élt. A városlakók foglalkozás szerinti megoszlását is ismerjük: Körmöcbánya % Selmecbánya % Besztercebánya % Koldus (koldusszegény) 7,19 1,53 2,19 Bányász, kohómunkás, szénégető 28,17 63,57 56,68 Pénzverő 21,45 — — Kézműves 25,06 18,76 21,61 Kézimunkás kisvállalkozó 1,55 1,71 2,51 Kiskereskedő 5,69 5,86 5,95 Tőkés vállalkozó 5,94. 3,25 4,07 Városi szolga, hajdú 1,81 0,72 1,04 Egyéb foglalkozású 1,29 3,97 4,70 A kézművesek aránya meglehetősen alacsony, a három városban összesen 40 szakmában 513 mester.és 157 segéd dolgozott. A legények elenyészően kis száma az ipar gyenge fejlettségét mutatja. Csupán a lakosság közvetlen ellátását szolgáló pékeknél, mészárosoknál, sörfőzőknél, cipészvargáknál, kovácsoknál, lakatosoknál találunk hatnál több mestert. Igaz ugyan, hogy a bányarészek túlnyomó többségét kezükben tartó gyűrűstéri polgárok voltak a város urai, a bányaművelés terén azonban ők maguk is óriási nehézségekkel küszködtek. A könnyen kitermelhető rétegek már régen kimerültek, a mélyművelés pedig igen nagy technikai nehézségekkel járt, és sok pénzbefektetést igényelt. A víztelenítésre pl. költséges vízkiemelő szerkezeteket kellett alkalmazni, sok helyen jóval több ember dolgozott a vízemelésen, mint a fejtésen. A fejtett réteg alá vízelvezető aknát kellett vágni. Az ehhez szükséges tőke hiányában sorra mentek tönkre a kisvállalkozók, és sokan a kincstárnak adták át bányarészüket. Valamelyest segített a helyzeten, hogy társaságokba szerveződtek, legjelentősebb volt közöttük a Brenner-szövetkezet. Elvileg mindenkinek szabad volt bányásznia, aki a folyamatos művelést vállalta, ezt a bányaszabadságot újra megerősítette és az egész országra kiterjesztette az 1523:39. tc. Egységes 4 Századok 80/4