Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Péter Katalin: A mohácsi csatától a szatmári békéig (1526–1711) 364/III
Péter Katalin: A MOHÁCSI CSATÁTÓL A SZATMÁRI BÉKÉIG 1526-1711 I. A 16-17. század kutatásában a marxista történelemszemléletnek nálunk a felszabadulásig alig voltak előzményei. A történelmi materializmus magyarországi meghonosítóit elsősorban későbbi korszakok, vagy jóval korábbiak problémái foglalkoztatták. Munkáik közül csupán Mód Aladár egy 1941-42-es cikksorozata, illetve ennek alapján létrehozott szintézise érintette ezt az időszakot. Mód az antifasiszta harc fegyverének szánta, és a célkitűzés értelmében nemzeti háborúk sorozatát ábrázolva építette fel a mondanivalóját. „400 év küzdelem a független Magyarországért" lett a nagy munka címe; mint egy harcba hívó kiáltás a fenyegető német veszéllyel szemben. A könyv 1943-ban jelent meg először, majd 1954-ig még hat kiadásban.1 A legtöbbet olvasott történeti összefoglalások közé került. És jóllehet, laikusoknak készült, igen nagy hatással volt a felszabadulás után kibontakozó marxista történettudományra is. Valahogy feledésbe merült azonban az a körülmény, amit pedig minden megjelenés előszava hangsúlyoz, hogy tudniillik konkrét politikai helyzet terméke. Nem négyszáz esztendő átfogó történetét kívánja feldolgozni. Ezért — sajátos céljának megfelelően — csupán a történelem egyik jelenségsorát mutatja be; tudatosan egyoldalú. Az ismételt figyelmeztetések ellenére az a benyomás támadt, mintha az új történetírás a magyar nép történelmét a függetlenségért vívott harcokkal tekintené azonosnak. Ez az — egyébként nem ellenszenves, de félreértésen alapuló — álláspont legerősebben a 16—17. század kutatására hatott: elsősorban a Mohácsot követő körülbelül kétszáz esztendő kapcsolódott össze a függetlenségi harcok fogalmával. Magyarország történetében az 1526-tól 1711-ig teijedő időszak ugyanis a legsúlyosabbak közé tartozik, és valóban állandó harcokkal telt el. Előbb a török ellen folytak háborúk; török hadjáratok sora pusztította végig az országot. Ezek azonban az 1541-ben kialakult viszonyokhoz képest nem hoztak lényeges változást. Az ország három részre hullott állapota megmaradt. Kiderült azonban, hogy az oszmán birodalom nyugati határa nálunk megmerevedik. A királyság és Erdély, valamint nyugati és keleti szövetségeseik összefogása sem képes a magyarországi török uralmat felszámolni. Viszont a porta itteni terjeszkedése is fokozatosan megállt. A szóban forgó korszak következő szakaszában, 1604-től, a Habsburgok ellen indultak hadjáratok. Bocskai István, majd Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és 1Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Hetedik bővített és átdolgozott kiadás. Bp. 1954. Szikra, 743 1.
