Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
416 A. SAJTI ENIKŐ értelmezett szövetségi politikával, jelentősen leszűkítette a lehetséges szövetségesek körét.147 A belső pártviszonyokkal foglalkozó határozat Önkritikusan elemezte a párt eddigi történetét, elsősorban a párton belüli frakcióharcok okait kutatva.148 A gyakorlati pártmunka kapcsán rámutattak a határozatok s azok megvalósítása közötti szakadékra, az egységes cselekvés hiányára. Egyben figyelmeztetett ennek megismétlődésének veszélyére, nehogy a Nyílt Levéllel ismét csak „plátói szolidaritást” vállaljanak egyes vezetők és szervezetek. A III. kongresszus utáni hibákat egyoldalúan jobboldaliaknak minősítette, melynek okait az ország társadalmi, gazdasági struktúrájában (kispolgárság, agrárország), a fehérterror nehézségeiben és a „provincializmusban”, azaz a nemzetközi munkásmozgalomtól való izoláltságban jelölte meg.149 A jobboldaliság megjelenési formáinak felsorolásánál érezhető leginkább, hogy a zágrábi pártszervezet elindította megújulási folyamat, amely a határozat szerint is időben megelőzte a KI Nyílt Levelét,150 szektás jelenségekkel fonódott össze. Ebbe a kategóriába sorolták ugyanis az alulról jövő egységfront kizárólagosságát, s általában mindenféle legális illúzió elvetését, azt, hogy KP „mindig meg kell mutassa politikai arcát”.151 A párt belső helyzetének megjavítása érdekében a határozat helyesen hangsúlyozta az elméleti kritika fontosságát, a belső párt demokrácia bevezetését az illegalitás feltételei között is, a „normális harc” feltételeinek megteremtését a kongresszus és a KI határozatai alapján úgy, hogy ez ne vezessen újabb frakcióharcokhoz. Leszögezte: vezetőket elsősorban üzemi munkásokból és szakszervezeti tagokból kell választani.152 A párt válságának megoldása érdekében a kongresszus megjelölte azokat a feladatokat, melyek biztosítják majd a megújulást, a párt tömegkapcsolatainak helyreállítását. Ezek közül egyik legfontosabb volt az ún. tartományi (pokrajinski) bizottságok létrehozása, melyeket Szerbia, Horvátország, Dalmácia, Bosznia-Hercegovina, Crna Gora, Makedónia és a Vajdaság területén szerveztek meg.153 Bár a határozat nem írta le ezek konkrét szerepét — mégis lehetőséget adott az egyes nemzeti, nemzetiségi területek sajátosságainak jobb megismerésére, s ezen ismeretek alkalmazására a gyakorlati pártmunkában. A feladatok között szerepelt még a normális viszony helyreállítása az Egyesült Szakszervezetekkel, kommunista frakciók segítségével, a párt technikai apparátusának 1 47 A határozat eleve kizárta a nemzeti mozgalmak vezetőivel történő együttműködést, s a fő tüzet a szociáldemokratákra, mindenféle legális illúzió, valamint a Paraszt-Demokrata Koalícióval történő együttműködés ellen irányította. 1 4 8 Резол у ци] а о унутрашнье - пармским односима. Истори)ски архив. 166- 182р 149Uo. 180. 150 Uo. 179. 151 Uo. 180-181. 15 2 Togliatti, a Komintern küldötte, kongresszusi beszédében követelte, hogy Markovié távozzék a belgrádi pártszervezetből, s „oda menjen, ahová a párt küldi”. Ha viszont nem fogadja el a kongresszus határozatait, ki kell zárni a pártból. De mivel Markovié a párt egyik legrégibb vezetője, még a kongresszus idején ismerje el hibáit, s nyújtson garanciákat (levél az elszakadt belgrádi szervezethez; váljék ki ebből a szervezetből), melyek biztosítják a további frakciózás beszüntetését. A kongresszus után Markovié a Kominternben dolgozott, később a személyi kultusz áldozata lett. Vö. Говор претставника ИО КИ друга Ерколи на IV конгресу КШ. Истори)ски архив. 466. 15 3Резолуцща о унутрашгье — парти)ским односима. Истори)ски архив. 181.
