Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 391 A nemzeti ellentétek kiéleződésének „közvetlen következményeként” — folytatódik a határozat — létrejöttek a horvát és szlovén nép „hazafias csoportosulásai” (a Horvát Köztársasági Parasztpárt, a Crna Gora, Bosznia és Vajdaság autonómiájáért, valamint a Makedónia függetlenségéért küzdő mozgalmak). E mozgalmak bázisát - állapítja meg a határozat - a falusi tömegek alkotják, elsősorban Horvátországban. A tények logikája tehát még a S. Markovid csoportot is annak felismerésére kényszerítette, hogy a „nemzeti egyesülés folyamata megállt”, a „nemzeti egyenlőtlenség” jelentősen előrehaladt, vagyis „a szerbek, horvátok, szlovének államát nem lehet nemzetileg homogén államnak tekinteni, néhány nemzeti kisebbséggel, hanem olyan államnak, amelyben egy nemzet (a szerb) uralkodó osztálya elnyomja a többi nemzetet”.55 5SUo. 70. 5 6Az 1923 márciusi szkupstinai választásokon az ország föderatív átalakulásának hívei, elsősorban a HKPP, hatalmas sikert értek el. Az ún. amputációra (ti. Horvátország elszakadására) vonatkozó kombinációk a monarchia és a centralizmus híveinek táborában ekkor kaptak szárnyra „az ország megmentése érdekében”, mivel a „horvátokkal együtt nem lehet” egy államban maradni, s így legalább megmarad „Nagy Szerbia”. Az ország „amputációjára” Id. Ferdo tulinovié: i. m. 413. 5 ’ Резолушца о националном питаьу. И стори) с ки архив. 70. 58Uo. 71. Mivel az önrendelkezés elismerése egészen az elszakadásig a reakció elleni harcot jelenti, a párt elismeri minden nép jogát a szuverenitásra, a szabad elszakadásra és önálló állam alakítására. Az önrendelkezés jogának elfogadása itt a reakció elleni harcot jelenti, amely „semmiféle kapcsolatban sincs az ún. »amputációval«, mely a nemzeti elnyomás újabb formáját jelenti”.56 A határozat az önrendelkezés jogának egészen az elszakadásig történő elismerését, Lenin nyomán, félreérthetetlenül kapcsolta össze a haladás és az osztályharc érdekeivel: elszakadás jogának elismerésével az NRPJ nem azt állítja, hogy az elszakadás örökre szól és mindig célszerű. Áz elszakadás célszerűségének vagy célszerűtlenségének kérdését az NRPJ a mindenkori konkrét történelmi helyzetben önállóan fogja eldönteni, tekintettel a haladás és proletariátus osztályharcának érdekeire. „Ugyanakkor az elszakadás jogának elismerése - folytatódik a határozat — nem zárja ki az ellene folyó agitációt - mivel „annál teljesebb lesz az önrendelkezés szabadsága, minél gyengébb lesz a szeparatizmus”. Általában a gazdasági fejlődés szempontjából a nagy gazdasági egység a kedvező, melynek igazságát a szerbek, horvátok, szlovének esetében az etnikai rokonság és a gazdasági kapcsolatok csak még inkább igazolnak.57 A korábban idézett gondolattal ellentétben - mikor az egységes délszláv állam létrejöttét kizárólag a világháború eredményeként mint negatívumot könyvelték el, a nemzeti kérdésről szóló határozat 5. pontjában már ezt olvashatjuk: ez az egyesülés „a történelmi progresszió és a proletár osztályharc vonalában van”. De ahhoz, hogy ez az egyesülés betölthesse ezt a misszióját, létre kell hozni a szabad, föderatív államot, köztársasági államformában, a legteljesebb helyi önkormányzattal. E harc során a párt harcolni fog a Vidovdani alkotmány ellen is.58 Az egyesülés óta először értékeli pártdokumentum pozitív történelmi tényként a délszláv népek egy államban történt egyesülését, s ezt kapcsolja össze az osztályharc érdekeivel. 2*
