Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
382 A. SAJTI ENIKŐ valamennyi nemzet burzsoáziája, illetve azok képviselői részt vettek.2 6 A hatalmat tehát — a szerb centralizáció keretében — a jugoszláv uralkodó osztályok közösen gyakorolták. A munkás mozgalom szempontjából ez a korszak kétségtelenül a hazai és a nemzetközi proletariátus offenzívájának korszaka volt. A JuKP az egységesnek tűnő burzsoázia ellen harcolt, melyet az osztályérdekek „egységes ellenforradalmi fronttá” kapcsoltak össze. Erre épült az egységes nemzet már korábban is jelenlevő teóriája, amelyet a délszláv egység gondolatának progresszív hagyományai is tápláltak, s a közeli világforradalom „mindent megold” képlete a két kongresszus között. Ugyanakkor az is tény, hogy más-más alapállásból és célból ugyan, de álláspontjuk ebben a kérdésben megegyezett a szerb burzsoázia, a régens Sándor, valamint a horvát és szlovén uralkodó osztályok döntő többségének az „egységes délszláv nemzetről” vallott akkori felfogásával. Ez, valamint az osztályharcnak az adott kérdés kapcsán történő merev értelmezése meggátolta a párt akkori vezetőit, hogy felismerjék Jugoszláviában a nemzeti kérdés jelentőségét és összekapcsolják az osztályharccal, a szövetségesek, elsősorban a parasztság kérdésével. Ezáltal éppen a forradalmi fellendülés éveiben ennek az „álláspontnak természetesen káros következményekkel kellett járnia, kivált a kommunisták működésére, azokban a körzetekben, ahol az egyes nemzetek vagy nemzetiségek jogegyenlőtlensége súlyosan érintette egész nemzeti és kulturális életüket. A világos program hiánya a nemzeti politikában megkönnyítette a reakciós burzsoáziának, hogy demagóg módon a nemzeti érdekek védelmezőjének szerepében tetszelegjen és a kommunistákat nemzetellenes elemeknek tüntesse fel.”2 7 1920-ban Jugoszláviában a földreform és a 8 órás munkaidő bevezetésére tett ígéretek ellenére — pontosabban ezek felemás megvalósítása, illetve be nem tartása miatt a néptömegek elégedetlensége tovább tartott. 1920 szeptemberében Horvátország egyes megyéiben parasztlázadások törtek ki, decemberben pedig 12 ezer szlovén és 5 ezer boszniai bányász sztrájkolt. Az újabb, Szerbiában és Makedóniában megtartott községtanácsi választások (1920. augusztus 22.) is jelezték, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt komoly erőt képvisel az országban. Számos nagyvárosban (Belgrád, Ni?, Szkoplje) és faluban győztek a párt jelöltjei. A november 28-án megtartott alkotmányozó szkupstinai választásokon pedig a radikálisok és a demokraták mögött 59 mandátummal a JuKP a harmadik párt lett, míg a Horvát Köztársasági Parasztpárt 50 mandátumot szerzett.29 26A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság első kormánya 1918 decemberében alakult meg, Stojan Protié miniszterelnök vezetésével, aki a szerb centralizmus híve volt. A kormány tagjává nevezték ki például A. Tumbovióot, a londoni Jugoszláv Bizottság elnökét, A. KoroSecet, a Zágrábi Nemzeti Tanács elnökét, S. Pribióeviéet, aki szintén a Nemzeti Tanács és a Horvát-szerb koalíció egyik vezetője volt. Bosznia-Hercegovina és Crna Gora képviselői is helyet foglaltak az új kormányban. Protié kormányában a 20 miniszteri hely közül 13-at szerbek, 4-et horvátok, kettőt szlovének és egyet muzulmánok töltöttek be. Ю. А. Писарев: i. m. 362. 2 ''Josip Broz Tito: Válogatott beszédek. Bp. 1973. 20. 28 A JKSz rövid története. 68, 72-73. 29Istorija Jugoslavije. 430-431. Crna Gorában és Makedóniában a szavazatok 40%4ta JuKP szerezte meg. A kormány a határszéleken háborús pszichózis szításával próbálta pozícióit erősíteni. Albánia létjogosultságát kétségbevonták, s mikor júliusban kísérletet tettek,
