Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
Romsics Ignác: A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖMEGBÁZISA A DUNA-TISZA KÖZÉN* (1919 március—június) * Duna—Tisza köze alatt a történeti Pest-Pilis—Kiskun vármegye középső és déli járásait (ráckevei, alsódabasi, abonyi, kiskunfélegyházi, kunszentmiklósi, dunapataji, kalocsai, kiskőrösi) és városait (Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas), valamint Bács-Bodrog vármegye fél járásnyi meg nem szállt részét (Jánoshalma, Rém, Borota) értjük. A térség - földrajzi és etnikai értelemben egyaránt - maga is több alrégióból (az északi hegy- és dombvidék dél-pest-vidéki nyúlványai, Kiskunság, Duna-mellék, Észak-Bácska) állt, a gazdaság alapvető jellege szempontjából azonban nem volt különbség az egyes részek között; mindegyik egyaránt agrárvidék volt. Magyarország őstermelőinek aránya 1910-re 64,5%-ra csökkent, az iparból és forgalomból élők részesedése 23,6%-ra emelkedett. A térség agrárnépességének aránya ezzel szemben 72,3, az iparforgalmi lakosságé pedig csak 17%-ot tett ki. Az agrárkeresők 57,3%-át az 5 kát. holdnál nagyobb földtulajdonnal vagy földbérlettel rendelkező birtokos parasztok adták; ezen belül - szemben a dunántúli megoszlással - jelentős volt a közép- és gazdagparasztság. Az iparforgalmi lakosságon belül szintén a tulajdonos kisegzisztenciák domináltak. Egy példa: míg Magyarország iparban dolgozó 100 önállójára 1910-ben 219 „segédszemély” jutott, addig Duna-Tisza közén csak 118. További sajátosság, hogy míg az ország ipari munkásainak 52,1%-a 1910-ben már gyári munkásként dolgozott, addig a mintegy 15 ezer Duna-Tisza közi ipari munkás 35%-a egy vagy két segédet foglalkoztató műhelyben talált munkára, s hogy 20 főnél nagyobb létszámmal dolgozó üzemekben csak kb. 5%-uk kereste kenyerét (Magy. Stat. Közi. Új sor. 48. köt. Bp. 1913). Azokat a sajátosságokat, amelyeket a Tanácsköztársaság tömegbázisának március és június közötti alakulása kapcsán írásunkban bemutatunk, nagyrészt ezekkel a - ezúttal természetesen csak jelzésszerűen felvillantott - gazdasági-társadalmi viszonyokkal és körülményekkel magyarázzuk. ‘Idézi Sápi Vilmos: A Tanácsköztársaság és előzményei Lajosmizsén. In: Proletártavasz. 1919. Szerk. Bognár Lajos és Bodor Jenő. Kecskemét. 1969. 194. Első napok: a tanácsszervek megalakulása és a Kormányzótanács rendeletéinek fogadtatása „Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért bennünket [...Ja „Mindenkihez” c. kiáltvány - emlékszik vissza Nagy Tamás, a lajosmizsei szociáldemokrata pártszervezet titkára, az alsódabasi járás Intéző Bizottságának vezetője a Berinkey-kormány Vix-jegyzék átadását követő lemondására és a fuzionált szociáldemokratákból és kommunistákból alakult Forradalmi Kormányzótanács hatalomátvételére.1 Bizonyos, hogy a mezővárosok, elsősorban Kecskemét és Kiskunhalas vonatkozásában Nagy Tamás megállapítása alatt inkább váratlanság és nem felkészületlenség értendő, hiszen e két városban működtek kommunista szervezetek, s azok készültek a hatalomátvételre. A proletárdiktatúra első két hetének eseményei, mindenekelőtt a munkás-, katona- és paraszttanácsok megalakulásának körülményei és vontatottsága azonban amellett szólnak, hogy a térség egészét tekintve az idézet értelmezésekor felkészületlenségre sem túlzás gondolni. A mezővárosok lakossága igen korán, már 21-én este, éjszaka vagy 22-én délelőtt értesült a fővárosi eseményekről, s Nagykőrös kivételével ezeken a településeken 22-én már meg is alakultak a szocialista forradalom hatalmi szervei. A budapesti hatalomátvétel
