Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
976 DIÓSZEGI ISTVÁN Angliával, Ausztriával, és főként Oroszországgal.5 5 A kancellár német szempontból a tartós orosz-angol szövetséget tartotta volna leginkább ideálisnak, amelyben Németország harmadikként részt vehetett volna, és az ilyen csoportosulás kedvéért szívesen lemondott volna a három császár szövetségéről.5 6 Mivel ennek a hatalmi blokknak a létrejöttére az angol-orosz ellentétek miatt nem volt kilátás, minden erejével ragaszkodott a három császár szövetségének fenntartásához, mert csak ennek megőrzésével vélte elkerülhetőnek a Németország szempontjából kedvezőtlen hatalmi átcsoportosulást. A szövetségi rendszert Bismarck megítélése szerint részint az orosz sürgetés veszélyeztette, amely színvallásra akarta bírni Németországot a Monarchiával szemben, részint az a lehetőség, hogy Ausztria és Oroszország túlságosan közel kerül egymáshoz, és esetleg francia részvétellel újjáalakul a hétéves háború idején egyszer már fennállott németellenes koalíció.57 Úgy hitte, hogy a bonyolult helyzet megoldásának kulcsa Pétervárott található. Világosan az orosz diplomácia tudtára adta ezért, hogy Németország nem kívánja a két szövetséges közötti háborút, de azt is megmondta, hogy nem nézhetné tétlenül, hogy az esetleges háborúban valamelyik fél olyan vereséget szenvedjen, amely az illető hatalom jövendő európai állását kérdésessé tenné.58 Nem lehetett vitás, hogy mint gyengébb fél, Ausztria ez a hatalom. Ugyanakkor aziránt sem hagyott semmi kétséget, hogy Németország nem nyerhető meg semmiféle oroszellenes csoportosulás számára, és a cári hatalom Németország részéről olyan lojalitást várhat, mint amilyent Oroszország a korábbi évek német háborúiban tanúsított. Ebben a gondolatrendszerben egy olaszellenes kötelezettségvállalás is oroszellenes gesztusnak számított, ezért az osztrák diplomáciának a jövőre nézve sem lehetett sok reménye arra, hogy a kancellár a szélesebb külpolitikai összefüggésekbe ágyazott állásfoglalását megváltoztatja. 5 5 Große Politik. II. к. 64. 5 6 Große Politik. II. к. 36. 5 7 Große Politik. II. k. 93. 5 8 Große Politik. II. k. 76. Ha Bécsben tévedtek is Bismarck esetleges olaszellenes hajlandóságait illetően, egész politikáját alapjában véve helyesen ítélték meg, és jó érzékkel elkerülték, hogy az oroszokhoz hasonlóan ők is a Monarchia és Oroszország közötti választás kellemetlen kérdése elé állítsák. Hogy mi is volt Münch missziójának tulajdonképpeni célja, az instrukció ismerete nélkül, mint már mondottuk, nem tudjuk teljes biztonsággal megállapítani. Az osztrák diplomatának a kancellárral folytatott beszélgetéséből leszűrhető, hogy a küldetés, az olasz vonatkozást leszámítva, nem volt több, mint a Németország iránti barátság demonstrálása. Münch báró magával vitte annak a levélnek a másolatát, amelyet Ferenc József írt II. Sándornak. Ennek a gesztusnak azt kellett jelentenie, hogy a Monarchiának nincsenek titkai Németország előtt. Bismarck megérthette belőle, hogy Ausztria, miközben kapcsolatba lép Oroszországgal, nem forgat németellenes hátsó gondolatokat a fejében. A kancellár „koalíciós félelmeit” ismerve meg lehet állapítani, hogy a lépés valóban nem volt fölösleges. A cárhoz intézett levél közlése azonban azt is jelentette, hogy Bécsben a benne foglaltak helyeslését és támogatását váljak Bismarcktól. Mindenekelőtt a Bosznia-Hercegovinára vonatkozó tervek támogatását, azt, hogy Berlinben jogosnak ismerjék el a két balkáni tartomány adandó alkalommal végrehajtandó osztrák-magyar okkupációját. Andrássy már szeptember közepén a bécsi német követ
