Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
974 DIÓSZEGI ISTVÁN Andrássyt eleinte nem feszélyezte különösebben az olasz mozgolódás. Még 1876 januárjában fölényesen leintette a tiroli erődépítést sürgető Haymerle ezredest, mondván, hogy Olaszország mindig is mellékhadszíntér marad a nagy politikai akciókban, és a tényleges veszély a Monarchiát nem erről az oldalról fenyegeti 4 7 A balkáni politikában sem viselkedett úgy, mintha Olaszországban a Monarchia riválisát látná. Éllenkezőleg. A reichstadti egyezmény megkötése után, anélkül, hogy az olaszokat a titokba beavatta volna, sokat sejtetően utalt arra, hogy a nagy szláv állam megakadályozására irányuló osztrák igyekezet Olaszországnak is csak kedvező lehet 48 Amikor azonban hírét vette annak, hogy az olasz király nyugtalankodik Bosznia esetleges osztrák megszállása miatt,49 és szembekerült a tiroli kompenzációt reklamáló, az olasz kormány jóváhagyását bíró sajtókampánnyal, nem ringathatta magát tovább illúziókban. Az olasz aspirációk alig burkolt megvallása végeredményben annyit jelentett, hogy az olasz hadsereg a Monarchia balkáni lekötöttsége esetén akcióba lép az Alpokban, sőt az osztrák-orosz viszony netáni rosszabbodása esetén az orosz haderő fegyvertársává válik. Ezt a lehetőséget mindenképpen el kellett kerülni. Andrássy már szeptember elején kifejtette a bécsi nemet követnek, hogy a Monarchia esetleges területszerzése nem jogosítja fel Olaszországot arra, hogy akár egyetlen osztrák falut is követeljen magának. Ha Itália mégis ilyen terveket forgat a fejében, Ausztria nem fog defenzívában maradni, hanem támadólag lép fel, és visszaállítja a stratégiailag biztos határokat.50 A fenyegető kijelentést október 16-án a bécsi olasz követ előtt is megismételte, és az olasz kormányt sem hagyta kétségben atekintetben, hogy az annexiós politika első megnyilvánulása alkalmával határozott osztrák támadó fellépéssel kell számolnia.5 1 47 Marginalbemerkungen zu dem Berichte des Obersten von Haymerle dd. Rom, 25. Dezember 1875. Wien, den 23. Januar 1876. HHStA Wien. Min. des Aeußem. Polit. Archiv. XI. Italien. K. 87. 4 6 Marko i. m. 45. 49Mhrko i. m. 46. 50 An den kaiserlichen deutschen Botschafter. Wien, 4. September 1876. HHStA Wien. Min. des Aeußem. Polit. Archiv. III. Preußen. K. 109. 51 Telegramm an Baron Gravenegg in Rom. Wien, 17. Oktober 1876. HHStA Wien. Min. des Aeuß Polit. Archiv. XI. Italien. K. 87. 52 Die militärische Lage der Monarchie. Dezember 1876. Országos Levéltár Budapest. P. 301. 9. csomó. No 72. Hogy a kijelentésben mennyi volt a fenyegetés, és mennyi a valódi támadó szándék, az olasz kormány nyilván nem tudta egykönnyen eldönteni. A történésznek sem könnyű állást foglalnia, mert az osztrák levéltárak aktái mindkét feltételezésre adnak némi alapot. Említettük már, hogy Albrecht főherceg 1876 decemberében támadó tervet dolgozott ki Itália ellen, és az osztrák csapatok élén egészen Rómáig akart masírozni. A custozzai győző a hadjárattól anyagi előnyöket és hadi dicsőséget remélt, és úgy vélte, hogy a sikerrel megvívott háború a déli szomszédot hosszú időre ártalmatlanná teszi.52 A főherceg, aki nyüván tudott Andrássy eljárásáról, az olasz követ előtt tett kijelentést bizonyára nern szimpla fenyegtésnek gondolta. Az 1876 őszén foganatosított katonai intézkedések között viszont nincs nyoma annak, hogy az osztrák hadsereg valóban Olaszország megtámadására készült volna, vagy akár csak a stratégiai védelemre berendezkedett volna. Andrássyról tudjuk, hogy Lombardia és Velence elveszítését jótéteménynek tartotta, és hogy az 1866-os határokat végérvényesnek tekintette. Ha nem is lett volna
