Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Gilbert; Bentley Brinkerhoff: Dávid Lloyd George. A föld-; a költségvetés; és a társadalmi reform kérdése 392

392 FOLYÓIRATSZEMLE a kispolgári, radikális elemek játszhattak volna vezető szerepet. Ugyanakkor a külső - osztrák-magyar beavatkozástól is tartottak (nem alaptalanul) egy radikális belpolitikai fordulat esetén. Az alkotmányos monarchia megteremtésével elkerülték a külső beavatkozást, kiengesztelték a politikai hegemóniájukat elvesztett, de társadalmi pozícióikat megőrző régi uralkodó köröket, s le tudták szerelni a radikális tömegek elégedetlenségét is. Kezdetét vette ugyanis az ún. aranykor. Az ipari burzsoázia érdekeinek megfelelő gazdaságpolitika érvényesült. Vasútépítkezések, a Monarchia befolyását gyengítő vámpolitika. A cenzusos választási rendszer, amelynek alapján a lakosság 20 százaléka rendelkezett szavazati joggal, biztosította a burzsoá elemek politikai vezető szerepét, kielégítette a radikálisokat, tekintettel arra, hogy falusi tömegeik politikailag fejletlenek voltak, s a hazafias jelszavakkal megelégedtek. Ha a fordulat belpolitikai következményeit nem is egyértelműen ítéli meg a cikk - a munkásmozgalom korlátozása a burzsoá uralom megszilárdulása miatt -, az 1903 utáni szerb külpolitikát pozitívan értékeli. Szerbia megszabadult a Monarchia politikai befolyása alól, csökkent a gazdasági függés mértéke, s közeledett Oroszországhoz. Kedvezően változott az ország nemzetközi helyzete Meggyorsult a szerb-bolgár közeledés, amely végül is a török-ellenes Balkán Szövetség kialakulásához vezetett. Igaz, a Macedónia kérdésében felmerült ellentétek lelassították ezt a folyamatot, s ezt használta ki a Monarchia Boszniában. Úgy véljük, helyes és igazolt törekvés az 1903-as váltázások társadalmi feltételeit feltárni - ha .a politikai előzmények rangsorolása nem is meggyőző - és politikai következményeit elemezni. Az új szerb külpolitikára vonatkozó értékeléshez oda kívánkozik azonban, hogy felgyorsította azt a folyamatot, melynek eredményeként a Balkán a nagyhatalmi érdekek konfrontációjának színterévé, az első vüágháború egyik tűzfészkévé vált. (Voproszi Isztorii 1977. 7. sz. 6 7- 78. I.) M. BENTLEY BRINKERHOFF GILBERT: DAVID LLOYD GEORGE. A FÖLD, A KÖLTSÉGVETÉS ÉS A TÁRSADALMI REFORM KÉRDÉSE A brit kormány ún. „jóléti politikájá"-nak kibontakozását a 20. század elején a történettudomány rendszerint balról kiinduló ösztönzésre vezeti vissza. Általában úgy tartják, hogy az ekkoriban születő munkáspárt nyomása valamint a munkásosztály növekvő osztályöntudata váltotta ki a liberálisok politikájában jelentkező társadalmi reformok sorát, mindenekelőtt a kötelező beteg- és munkanélküli biztosítást. A szerző - az ülinoisi egyetem tanára - ugyan nem akarja ezt a hagyományos magyarázatot teljes egészében elvetni, ám úgy véli, hogy ez csak része az igazságnak. A Lloyd George nevével fémjelzett „jóléti politika" kiváltó okai sokkal bonyolultabbak egy ilyen leegyszerűsített magyarázatnál. Valóban szerepet játszik közöttük a politikai kihívás, de nemcsak a baloldal nyomása, hanem a jobboldal, a demagóg toryk fellépése is. Lloyd George - aki a nyilvánosság előtt könnyen megindult az özvegyek és árvák sorsán - „jóléti program"-jában mégsem elsősorban a szegénység felszámolására, mint inkább a felső osztályok privüégiumainak eltörlésére törekedett. Vidéki származása megakadályozta abban, hogy a városi viszonyokra, a szakszervezetekre vonatkozó ismereteit teljessé tegye. Programjának középpontja élete végéig a vidék problémája: a földmonopólium megszüntetése maradt. David Lloyd George meglehetősen nehéz korszakban lépett be a liberális kabinetbe. A liberálisoknak 1906-ban elsöprő választási győzelemmel sikerült megdönteniök a toryk 20 éve tartó uralmát. Új kormányuk azonban elmulasztotta, hogy egységes politikai irányvonalat dolgozzon ki. Az egyénileg különben tehetséges miniszterek egyedi ügyvitelükkel gyakran szinte egymás ellen dolgoztak. A pártnak az 1908-i pótválasztásokon elszenvedett veszteségei népszerűsége hanyatlását mutatták. Szinte a csőddel küzd, amikor Asquith átveszi a miniszterelnökséget. De a vezetők az elvesztett politikai varázs visszaszerzésére egyideig még mindig egymásnak ellentmondó programokat dolgoznak ki. Az ún. liberális unionisták (élükön Joseph Chamberlainnel) a hanyatló brit ipar támogatásával, s az ezt segítő