Századok – 1977
Folyóiratszemle - Vinogradov; V. N.–Ju. A Piszarjev: Az 1905–1908-es évek Oroszországban és a Balkán forradalmi mozgalmai 422/II
422 FOLYÓIRATSZEMLE amennyiben a cárizmus (gazdasági) politikája tükrözte a burzsoázia érdekeit, úgy ez az osztály a politikai hatalom részesének tekinthető'. Ezzel a megállapításával már elsősorban A. M. Davidovics álláspontját vitatja, aki a feudális jelleget értékelte túl munkáiban. Visszatérve a politikai szféra önmozgásához, sajátos érdekei kérdésköreihez, a szerző ellentmondásos fejtegetésekbe bocsátkozik. Egyrészt ugyanis megállapítja, hogy a cárizmus az uralkodó osztályok hatalmának eszköze, másrészt - Leninnek a sztolipini rendszer bonapartisztikus jellegéről szóló megállapításait idézve - lehetségesnek tartja viszonylagos önállóságát, amely az uralkodó osztályokon belüli érdekellentétek közötti lavírozásra épül. Véleményünk szerint a rendszer társadalmi bázisának kettős természete, - burzsoázia, nemesi földbirtokosok - a két osztály, az osztályokon belüli rétegek ellentéte, az abszolutizmus miatt fejletlen viszonyok egyrészt a rendszer válságát, elszigeteltségét, labilitását bizonyítják, másrészt bizonyos időszakokban komoly lavírozási lehetőség forrásai voltak. Valójában persze a cárizmus az uralkodó osztályok osztályuralma érdekében, - de ezen osztályok vagy egyes rétegeik permanens elégedetlenségétől kísérve, ami a kettősség következménye -, viszont felnagyítja az osztályok felettiség látszatát. Davidovics munkájának ellentmondásosságát illusztrálja azzal az adatsorral, miszerint 1897-ben a magas rangú állami hivatalnokok (92 533 fő) kb. egyharmada volt nemesi származású, ami szerinte nem a feudális jelleg túlsúlyának bizonyítéka. Természetesen a hivatalnoki réteg társadalmi származása nem perdöntő. A nemesség rendi szervezeteinek fennmaradása, a helyi önkormányzati szervekben élvezett különleges helyzete, a nagybirtok gazdasági súlya meggyőzőbb bizonyítékok. De nem elégségesek annak az álláspontnak a megvédéséhez, amely szerint a burzsoázia nem volt részese a politikai hatalomnak. Cikkünk utal A. M. Davidovics és Sz. A. Pokrovszkij közös művére, amelynek az a konklúziója, hogy 1917-ig a tényleges politikai hatalom a feudális nemesi földbirtokosok kezében összpontosult, mégha a burzsoázia támogatásával is gyakorolták azt. Említi továbbá Sz. Ja. Borovoj könyvét, amely ugyan a cári bürokrácia, a nemesi földbirtok és a burzsoázia összefonódását mutatja ki, de külön beszél a burzsoázia „hatalom nélküliségéről". Szükségesnek tartja ebben a kérdésben is az elvi tisztázást. Romanov szerint fel kell tárni az adott osztály helyzetét a gazdasági-társadalmi struktúrában, meg kell vizsgálni, milyen mértékben fedik az állam politikai döntései az osztály objektív érdekeit, s milyen mértékben vesz részt a politikai döntések kialakításában, a hatalom gyakorlásában. Szerzőnk szerint a forradalom előtti Oroszországban a burzsoázia - ha a fentiek szerint vizsgáljuk - jelentős politikai hatalommal rendelkezett. Az ország gazdasági élete lényegében véve a kezében volt, jelentős befolyással rendelkezett a kormánypolitika kialakításánál is, gazdasági szervezetei, a kormány bizottságaiban való részvétel, a hivatalnoki réteggel való összefonódása révén. Romanov úgy ítéli meg, hogy elsődleges érdekeit tekintve (gazdasági, osztályuralmi) az orosz burzsoázia jelentős politikai hatalommal rendelkezett, s a rendszer feudális jellege, amely lassította a kapitalisztikus viszonyok térhódítását, csak másodlagos érdekeit sértette. Ha az elsődleges és másodlagos érdekek csoportosításán lehetne is vitatkozni, tény, hogy az orosz kormányzat gazdaság- és társadalompolitikája érvényesítette a burzsoázia gazdasági és osztályuralmi érdekeit. Hogy az adott szituációban ez az osztály megelégedett a lassított térhódítással, tudomásul vette a monarchiát, az nemcsak a cárizmussal való összefonódását, de ellenforradalmi jellegét is bizonyította, ami viszont a lenini permanens forradalom koncepció aktualitását igazolta. (VoprosziIsztorii, 1976. 5. sz. 20-36. L) M. V. N. VINOGRADOV, JU. A. PISZARJEV: AZ 1905-1907-ES OROSZORSZÁGBAN ÉS A BALKÁN FORRADALMI MOZGALMAI Az első orosz forradalom balkáni hatását jelentősen befolyásolta a gazdasági-társadalmi szerkezet hasonlósága az oroszországihoz, s ennek következtében az a körülmény, hogy a megoldásra váró feladatok azonos jellegűek voltak. Lenin megállapításaira utalva elsőként az agrárkérdést említi meg a szerzőpár. Macedónia és Bosznia-Hercegovina területén a török feudalizmus maradványai, Albániában, Koszovóban, a Novi-Pazari szandzsákban patriarchális agrárviszonyok, Romániában az oroszországihoz
