Századok – 1977
Közlemények - Jeszenszky Géza: Jászi Oszkár és R. W. Seton-Watson levelezése az első világháború előtti években 749/IV
756 JESZENSZKY GÉZA Huszadik Század-ban és mondja el Magyarországból „mint a szabadság igazi otthoná"-ból való kiábrándulásának történetét. „Ez megmutatná nekik, hogyan látnak bennünket azok, akik használják a szemüket." (6. sz. irat.) Kisebb bonyodalmak után a találkozóra végre sor került, valószínűleg március 10-e táján,4 0 Seton-Watson cikket ígért Jászinak, „esetleg Herczegh Ferncnek adott válasz formájában" (8. és 9. irat), de végül ebből nem lett semmi. Délszláv barátai mellett az események, Bosznia-Hercegovina annektálása, a zágrábi felségárulási pör, majd a Friedjung-pör is ráirányították Seton-Watson figyelmét Ausztria-Magyarország déli határvidékére.4 1 További tanulmányai és utazásai eredménye egy újabb vaskos kötet lett, „A délszláv kérdés és a Habsburg-monarchia".4 2 Ez elsősorban aktuális politikai írás volt, noha részletes történeti áttekintést is nyújtott, természetesen az utolsó évtizedek eseményeire koncentrálva. A Monarchia államszerkezetének átalakítását javasolta, a dualizmus fölváltását a trializmussal, egy délszláv politikai alakulat létrehozását Zágráb, illetve Horvátország mint mag körül, a horvátok és szerbek újkeletű barátságára alapozva. Bécs az egész Monarchia hivatalos és tényleges központjává alakult volna, így megvalósítva a centralizmus és a föderalizmus kompromisszumát. Seton-Watson „egy osztrák államférfi "-tői várta ehhez a szükséges kezdeményezést, „a géniuszt és a bátorságot" 4 3 A könyvről írott első ismertetésében Jászi nem foglalkozott e reformjavaslattal (amit különben részletesen csak a könyv egy évvel későbbi német kiadása fejtett ki), de dicsérte a horvát kérdés történetének bemutatását, a szokásos jogi rabulisztikától mentes friss szemléletet. Nem hallgatta el azonban véleményét, hogy Seton-Watson „a magyar dolgok bírálatában még mindig csak az igazság egyik oldalát látja," a magyarokat teszi egyedüli felelőssé Horvátország minden bajáért. Amit pedig Seton-Watson a zsidók magyarországi szerepéről és kilátásairól írt, hogy Magyarország hamarabb lesz cionista mint magyar nemzeti állam, csak még jobban fájlalta Jászi. „Mi, akik állandóan hangsúlyozzuk az uzsorás zsidóság súlyos rákfenéjét a magyar politikában, talán jogosítva vagyunk annak kijelentésére, hogy kitűnő angol kollégánk a keresztény szocialista kispolgári ideológia legrosszabb fajtája által engedte magát becsapatni s az ilyen eltévelyedés több ízben is hónapokat töltött Bécsben, 1912-ben pedig mái lelkes ünneplésben volt része Dalmáciában, ahol elterjedt a délszlávok angol barátjának a híre. 40 H. Seton-Watson: id. tan. 33. Vö. a 9. sz. irat utóiratát. 41 A brit diplomácia hagyományosan élénk érdeklődést tanúsított az Ottomán Birodalom délszláv-lakta határterületei iránt, s 19Q 3-tól kezdve a macedóniai közigazgatás reformja Anglia számára is állandóan napirenden levő kérdéssé vált. így a Monarchia délszláv bonyodalmai eleve nem estek kívül a brit politika látókörén. A balkáni kérdésekkel kapcsolatos angol politikát, elsősorban a Monarchia relációjában, alaposan tárgyalja F. R. Bridge: Great Britain and Austria-Hungary. 1906-1914. A Diplomatie History. London, 1972, különösen az I., VI. és VII. fejezet. 42 R. W. Seton-Watson: The Southern Slav Question and the Habsburg Monarchy. London, 1911. 4 3 A könyvet a Monarchia e remélt megmentőjének dedikálta. A megmentést azonban nem várta közvetlenül Ferenc Ferdinándtól, hanem inkább valamelyik hívétől, A. J. P. Taylor szerint egy időben Josef Redlichtől. (Ezúton is köszönöm Taylor úr 1975 augusztusában adott információját.) A trónörökös mindazonáltal fontos helyet foglalt el Seton-Watson reményeiben, ld. 49. jz. - H. Seton-Watson 1977. júliusi levele »szerint apja az ajánlásban Baernreitherre gondolt.
