Századok – 1976
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés debreceni ülése és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakítása 641/IV
650 КОНОМ MIHÁLY végezték."2 3 Tehát nem egészen jogtalanul jellemezte Gerő Ernő a megválasztás utáni napokban Zsedényit a következőként: „nem mondható demokratának, bár valaha a polgári demokrata párthoz tartozott. Mindenesetre Horthyszimpátiái vannak", de amíg a baloldal az eresebb, addig paríroz.2 4 A bét pártonkívüli alelnököt is jellemezte az MKP idézett vezetője. Juhász Nagyot, mint károlyiét át Horthy és a reakció erős ellenfelének értékelte, de mégsem egyértelműen tartotta megbízható baloldali polgári politikusnak, „Mint maga mondotta — írta Gerő —, neki nem a Nemzetgyűlés alelnöksége a megfelelő szerep, hanem a Deák Ferencé." A másik alelnökről is találó jellemzést adott. Dr. Sántha orvosprofesszor „nem politikus, de rendes ember és a felesége révén, valamint Tariskával való barátsága folytán hozzánk aránylag közel álló".25 Ez az elnökség a reprezentáló feladathoz megfelelőnek tűnt, de miután a megoldatlan államforma kérdése miatt igen bonyolult és nehéz teendők is hárulhattak volna rá, ezért — mint látni fogjuk — még 1945 januárjában egy új szervezetet, a Nemzeti Főtanácsot hozták létre, amelyben már kommunista is helyet foglalt. A két jegyzői funkció nem volt jelentős. A jegyzőknek csak a nemzetgyűlés ülése idején volt feladatuk. Az egyik jegyző a KGP-nek, a másik az SzDP-nek volt a tagja. A nemzetgyűlés csak mindezek után tért át tulajdonképpeni munkája napirendjének a meghatározására, amely az eredeti terv jóváhagyásával járt. Ezek között az első helyen szerepelt a megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlésnek a néphez intézendő, programadó Szózatának megtárgyalása és elfogadása. E napirendi pont előadója dr. Balogh István kisgazdapárti papképviselő volt. Bevezető szavai nem hagytak kétséget aziránt, hogy a Németország melletti háborút erkölcstelen, igazságtalan rablóháborúnak tekinti teljes egészében, „amelyből nyerni még győzelem esetén sem tudtunk volna semmit, de kockáztattunk és elvesztettünk majdnem mindent". A fasiszta gyilkolásoknak, a mértéktelen pusztításoknak a Vörös Hadsereg vetett véget, amely — mint mondotta — „győzőként jött, de nem ellenségként !" A szovjet hadsereg nemcsak a fasizmus fizikai és szellemi terrorjától szabadított meg, „hanem felszabadította azokat a belső demokratikus erőket, melyek lehetővé tették a magyar öncélú politika megindítását, azt, hogy a nemzet bizalmából e nemzetgyűlés összeülhetett, tehát azokat az erőket szabadított fel, melyek ma egyedül képezik zálogát a nemzet újjászületésének és egy szebb jövő felé való fejlődésének".2 6 A „Nemzetgyűlés Szózata" előadójának már bevezető szavai kétségtelenné tették, hogy a nemzetgyűlés feladatának, célkitűzésének a MNFF egész akcióprogramjának megvalósítását javasolja. „Tisztelt Nemzetgyűlés ! Különböző pártok tagjaként szinte mindannyian a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörülve jöttünk össze, hogy annak programját megvalósítsuk." Ez a MNFF akcióprogramja egészét magáévá tevő célkitűzés igen lényeges sajátossága a baloldali többségű nemzetgyűlésnek. Erre azért kell már itt is ráirányítani a figyelmet, mert a nemzetgyűlés által az ideiglenes kormány elé állított feladatok, mint látni fogjuk, nem ölelték fel a MNFF, 23 Teleki Géza: i. m. 5. 24 PI. Arch. 274-7/13." Gerő Ernő levele Rákosinak 1944. dee. 28. 25 Uo. 26 INN 9.
