Századok – 1976
Közlemények - Hamar Mária: A magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879. évi törvényről 84/I
A MAGYAR NYELV KŐTELEZŐ TANÍTÁSÁRÓL 89 1878. október 19-én az országgyűlés nyugtalan belpolitikai viszonyok között nyílott meg. Bosznia-Hercegovina megszállásával nemcsak az ellenzék, de a kormánypárt legtöbb tagja sem értett egyet. Az okkupációt az országgyűlés szünetelése alatt hajtották végre. „Nehéz időket élünk. Benn zavar, künn veszedelem, lázas forrongás mindenütt", — írta Mikszáth.2 6 A gazdasági kiegyezés az év tavaszán egyébként is népszerűtlenné tette a kormányt, s Tisza pártján belül megindult a szakadás. Noha a Szabadelvű Pártból kiléptek többen, akik nem értettek egyet az év e két fontos bel- és külpolitikai eseményével, Tisza pártpolitikája lehetővé tette, hogy a tiltakozók zöme a pártban maradjon. A nyugtalanság hullámai az országgyűlés megnyílásakor magasra csaptak. Ebből a válságos helyzetből kellett minél előbb kilábolniok. Trefort, fiának harctérre küldött levelében így ír ezekről a napokról:26 ,,A miniszter-krízis engem nem bánt, az én lelkiismeretem nyugodt, nem maradhatok azonban közömbös mindazok iránt, melyek valószínűleg be fognak következni, s melyeknek az utolsó (nem első) kiindulási pontja a mai miniszteri lemondás (Széli Kálmán). Mondhatom, hogy hallatlan dolgok történtek, de ezekről ón nem írhatok. Legjobban sajnálom <3 Felségét, de sajnálom Tiszát is, mert azon ódiumot, melyet minden oldalról ellene keltenek, sehogy sem érdemelte meg." Bármilyen problémához ebben a válságos politikai helyzetben nem lehetett nyúlni, mert felszíthatták volna a még ki sem aludt tüzet. Egységes hangulatot teremteni a boszniai válság miatt háborgó képviselőházban — nem volt könnyű feladat. Kevés olyan reform adódhatott, melyet az ellenzék ne tudott volna kihasználni az egyébként sem egységes kormánypárt ellen. A képviselőházban mindenki Trefort javaslatának beterjesztésére várt, hiszen a miniszter erre ígéretet tett. Az 1879. március 9-én tartott koronatanácson a kormány tagjai próbálták meggyőzni a királyt a tervezet szükségességéről, beterjesztésének elkerülhetetlenségéről. A tanácskozás első pontja a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló törvénytervezet tárgyalása volt.2 7 A király már bevezetőjében hangsúlyozta, hogy nem tartja helyesnek és időszerűnek a törvényjavaslat beterjesztését. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy ez a lépés a nemzetiségek nyugtalanságát fogja kiváltani olyan politikai helyzetben, amikor ez egyáltalán nem kívánatos, és amikor e vonatkozásban előnyös nyugalom van. A törvény — szerinte — halott betű marad, és ezért nem alkalmas arra, hogy a kormány tekintélyét erősítse. Nem javasolta a magyar nyelv problémájának napirendre tűzését. Trefort kért ezután szót és elmondta, hogy ő és a kormány többi tagja is számított a nemzetiségek ellenállására, ezért amilyen hosszan lehetett, visszatartotta a tervezetet: „ámde egy év óta, különösen 8 — 9 hónapja a törvénytervezet előterjesztése miatt erőssé vált a nyomás — csaknem az ország minden tájáról a megyéktől érkeztek a kérvények a parlamentbe és a kormányhoz." Nem halogathatta tovább a kérdést, „mert különben félő volt, hogy a parlament ragadja magához a kezdeményezést és különösen a szélsőbal fogja ezt a kérdést hatalmába keríteni". Nem tudta a kultuszminiszter a király előzetes jóváhagyását kérni, mert azonnal cselekednie kellett. Elmondta még, hogy a nemzetiségek közül a rutén püspökök a kérdéses javaslat mellett nyilatkoztak, ezt tették a felsőbb vidékekről a katolikus püspökök, sőt Miron román püspök is beismerte, hogy a magyar nyelv elsajátítása hasznára lenne a románoknak. Trefort nem érti és nem tartja indokoltnak a nemzetiségi „agitációt", mert szemmel látható a javaslat mértékletessége, hisz 25 Mikszáth Kálmán: Cikkek és karcolatok. 5. kötet, 1878. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. 74. 26 Idézi Szalay Imre : Visszaemlékezések Trefort Ágostonra. Budapest, Franklin Ny. 1909. Országos Széchényi Könyvtár. Kézirattár. Trefort levelezése. Pest, 1878. október 6. Fiához. 27 OL. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1879. március 9., 13.
