Századok – 1976

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI

TÁRSADALMI FEJLŐDÉS ES ÁLLAMI ÖNÁLLÓSÁG 102 ö amikor vashámort nyitnak, serfőzőüzemet létesítenek, II. Rákóczi Ferenc akkor vezeti be szőlőgazdaságában a korakapitalizmusra jellemző kemény feltételekkel megkövetelt bérmunkát, amikor nagy kölcsönt vesz fel, üvegofficinát létesít, külföldi szakembert hív be és újjászervezi a sörfőzőüzemet. Az iparral bővülő nagybirtokon Verlag-rendszerben dolgozó vállalkozók tűnnek fel és itt erősödnek meg a robotköteles jobbágyok mellett a különböző szabadságot élvező paraszti rétegek csoportjai, többek között azért is, mert a földesúr kisebb nagyobb kölcsönök fejében szántókat, szőlőket enged át jobbágyainak. Az új gazdasági lehetőségek kiaknázásáért az uralkodó osztály különböző csoportjai ádáz harcot vívtak egymással. Ahogyan a század vége felé közeledünk, látjuk, hogy az ellentétek egyre inkább elmélyülnek a világi és egyházi főurak, a kincstári birtok ós a magánbirtok, a régi és az új arisztokrácia között. A főleg német udvari hivatalnokokból, hadseregtisztekből kialakuló úi arisztokrácia javarészt a visszafoglalt területeken és olyan gazdasági kulcshelyeken veti meg a lábát, mint a Hegyalja s a kereskedelmi utak menti városok. A lényegében közös osztályérdekkel egybefűzött kiváltságosok rétegeit megosztó harc a fő- és köznemesség között különösen éles és bonyolult formákat ölt a familiárisi viszony felbomlása ós a vallási kérdés miatt. A mágnások katolikusok, a köznemesség javarészt protestáns. A köznemesség főleg alsó rétegét tekintve sem származásilag sem etnikailag, nyelvileg nem egységes. Elszegényedett köznemesi családok és nemeslevelet váltó jobbágyivadékok, mezővárosi cívisek, vagy katonai érdemeikkel kiemelkedők, magyarok, németek, románok, szlovákok a századfordulóra tömegesen megnövelik a szegény egytelkes, bocskoros nemesek számát. Ekkorra azonban már politikai jelentőségben tűnik fel a köznemesség egy vékony rétege; kereskedelmi ügyleteket bonyolítanak le, összeszedik széthullott birtokaikat, óvárosokban építenek házat, bányarésztulajdonosok lesznek, feltűnnek a vashámor vállalkozók, a hivatalnokok és az eladósodott városok és kisnemesek szőlőit megvásárlók között, többen pedig gazdag polgárcsaládokkal házasodnak össze. (Klobusiczky, Szirmay, Szontagh, Kajali, Keczer, Gerhard, Jánoky, Vay, Sőtér és más családok.) Közülük kerülnek majd ki a politikai látókörükkel és műveltségükkel messze osztálytársaik fölé emelkedő nemesek — mint Ráday Pál. Ebben a vékony, de jelentős köznemesi rétegben egyaránt látunk taxát és summát fizető parasztjai mellett bérmunkásokkal gazdálkodó és jobbágyaiból végnélküli robotot nemegyszer kegyetlen eszközökkel kisajtoló földesurat. Az uralkodó osztállyal szemben ugyancsak nagyon megosztott társadalmi rétegek állnak. Kiváltságokkal egyáltalán nem rendelkező, vagy részleges kiváltságokkal élők, jobbágyok, cívisek, hajdúk, végvári katonák és polgárok. Minden korábbi vereség ellenére is erősek az antifeudális társadalmi tendenciák. A Dunántúl, a Vág-vidék, a Tiszántúl ós a határmenti vármegyék paraszti népe, a mezővárosok lakói, a székelyek, a végvárak egykori katonasága, s a különböző részleges kiváltságokat élvező csoportok makacsul igyekeznek kihasználni az új lehetőségeket. Kereskedésből élnek az alföldi cívisek s a hegyaljai mezővárosok. Besztercebányán az 1650-es évek elején a beköltöző falusiak 70 sörfőzdét létesítettek. Vas- és rózhámortulajdonos polgárok, kistőkés vállalkozások tűnnek már fel. Megtörténik az a Magyarországon a 18. század végéig egyedülálló eset, hogy papírkészítő mester — tehát nem a város, a kincstár, kereskedő vagy főúr — épít két papírmalmot (1686—1692) és papírmalmának termékei az országhatáron túlra is eljutnak. A szabadságharc