Századok – 1975
Történeti irodalom - Aradi Péter dr.: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán (Ism. Szőcs Sebestyén) 743/III–IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 743 dr. aradi péter: A DRÁVA-VIDÉK VÉDELMÉNEK SZERVEZÉSE 1848 NYARÁN (Somogyi Almanach 16—17. szám. Kaposvár. 1972. 87 1.) Aradi Péter széleskörű levéltári kutatómunkán alapuló, igényesen és olvasmányosan megírt, szaktörténészek és nem „szakmabeliek" részérói egyaránt figyelemre érdemes munkája jelentős hozzájárulás az 1848—49. évi forradalom és szabadságharc történetének alaposabb, pontosabb, jobb megismeréséhez. A szerzőnek az az állítása ugyan, hogy a szakirodalom „még mindig tisztázatlan" kérdései közé tartozik, hogy „hogyan történt Magyarországon 1848 májusának második felétől szeptemberének végéig a Dráva vonal védelmének szervezése", semmiképpen nem állja meg ugyan a helyét (Barta István: Kossuth és Csányi, illetve Csányi László, a szabadságharc kormánybiztosa c. tanulmányai, valamint Urbán Aladár: Â nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán c. munkája igen részletesen tárgyalják ezt a kérdést is; a szerző a Kossuth és Csányi c. tanulmányra egyébként több esetben hivatkozik is); ennek ellenére vitathatatlan, hogy Aradi az általa feltárt, eddig ismeretlen adatok feldolgozásával nagymértékben gazdagította és pontosabbá tette a Dráva-vonal védelmének szervezéséről az eddigiek során már kialakult képet. Aradi Péter kutatómunkájának egyik legfőbb érdeme, hogy a Drávavonal védelmének megszervezésében közvetlenül érdekelt, illetve a szervezőmunkában ténylegesen részt vevő törvényhatóságok, továbbá a szervezőmunkát teljhatalmú királyi biztosi minőségben (erre a kérdésre még visszatérünk) irányító Csányi László vonatkozó iratait a teljességre törekvés igényével tekintette át; ugyanakkor viszont bizonyos egyoldalúságokat eredményezett az, hogy az országos hatáskörű szervek iratanyagát a szerző csak részben dolgozta fel. S itt mindjárt utalunk arra is, hogy a szakirodalom feldolgozása is bizonyos mértékig egyoldalúnak és következetlennek tűnik Aradinál. A drávai védővonal szervezésének munkáját Aradi — részben indokoltan — három időszakra bontva — június elejétől július közepéig, július közepétől augusztus végéig, s végül szeptember elejétől szeptember végéig — tekinti át. Az első időszak végére a szervezőmunka eredményeképpen kialakult a Dráva mentén az összefüggő védelmi vonal ; a második időszakban, a szerbek fegyveres felkelésének kirobbanásával, majd mind nagyobb mértékben való terjedésével összefüggésben, az őrvonal szerkezete részben átalakult, illetve augusztus hónap folyamán viszonylag jelentős létszámú fegyveres alakulatokkal kiegészítve valamelyest megerősödött; végül a szeptember elején tett további, az őrvonal védelmi erejének növelését célzó erőfeszítések ellenére a drávai hadsereget vezető katonai parancsnokok árulása miatt — anélkül, hogy a Jela óié-vezette csapatok és a magyar haderő között ebben a térségben komolyabb fegyveres összecsapásra került volna sor — az őrvonal felbomlott. Idáig követve az eseményeket a szerző vállalt feladatának eleget is tett volna, azzal viszont, hogy szeptember végéig ismerteti a Dráva menti törvényhatóságok területén a különböző fegyveres alakulatok szervezése érdekében tett intézkedéseket, munkája — a „Befejezés" ellenére is — befejezetlennek, lezáratlannak tűnik. Ennek a befejezetlenségnek az oka az, hogy ezen utóbbi intézkedések az önvédelmi harcnak már változott körülmények között, módosult formában való szervezését jelentették. Igaz, az 1848 nyarán „lerakott" „alapokon", — erre az „azonosságra" és „különbségre" azonban a szerzőnek, témája egyértelmű lezárása érdekében, feltótlenül és határozottan utalnia kellett volna. Aradi Péter a Dráva-vonal védelmi szervezete kiépítésének ismertetése során egyébként igen gondosan veszi számba a kormány, a királyi biztos és a megyék által hozott különböző szintű és jellegű rendeleteket illetve határozatokat; rendkívül pontosan ismerteti a sorkatonaság, a honvédség és a nemzetőrsereg létszámának alakulását és elhelyezését az őrvonal egyes pontjain (térképekkel is segítve az olvasó tájékozódását az őrvonal alakulásáról); bemutatja a nemzetőrség szervezésével, mobilizálásával, felfegyverzésével kapcsolatos problémákat; továbbá a nemzetőrség mobilizálásának rendszerében bekövetkezett változásokat és a drávai tábor megfelelő anyagi ellátását biztosító intézkedéseket is. Kitér a drávai őrvonal mentén szolgálatot teljesítő nemzetőrség szociális összetételének elemzésére, illetve ezen összetétel alakulásának ismertetésére; felvázolja a kormány, a királyi biztos és a helyi hatóságok között kialakuló alá-fölérendeltségi viszonyt s az így kialakult szervezet működését; és utal természetesen a Csányi és a katonai vezetés között fennállott ellentétekre is. Sokoldalú, a bonyolult összefüggéseket világosan áttekintő és felvázoló kép alakul így ki a drávai őrvonal szervezésének munkájáról; s ennek a képnek az értékét messzemenően növeli, hogy a szerző ezt a szervezőmunkát egyrészt a kapcsolatos társadalmi problémák összefüggésrendszerében, másrészt pedig szervesen a köztörténeti esemenyek sorába illesztve vizsgálja.
