Századok – 1975
Közlemények - Paulínyi Oszkár: Körmöcbányától Telkibányáig 968/V–VI
KÖRMÖCBÁNYÁTÓL TELKIBÁNYÁIG 969 Hámor meg Ómassa (II. köt., 156—157. 1.) viszont már a Bükk-hegység bányagazdasági telephelyei. Mindez csak amolyan lapszéli jegyzet részemről, — az olvasó tájékoztatására, minden kifogásoló szándék nélkül. Örvendetes többlet, hogy a szerző kutató szenvedélye átlépte a magaszabta, önmagában is nagy kiterjedésű kereteket. Szintén csak tájékoztatásul említeni meg, hogy az első kötetben számbavett hegyrajzi egységnek egyikmásik peremtelepülése (Németpróna=Nemecké Právno=Deutschproben; Németlipcse= Partizánské, a volt Nemecká Lupca=Deutsch liptseh; Magurka; Hibbe=Hybe=Geib) pótlékként a második kötetbe van besorolva (184—191. 1.). Nyilván költségkímélés a magyarázata. Kiestek a kutató vándorutaknak az adott közlekedési kapcsolatokhoz igazított egyenes vonalából. Tudnunk kell ugyanis, hogy a szerző csak vasúton és autóbuszon utazva saját erszényéből, nyugdíjából fedezte kutatóútjai költségeit, hogy egy-egy állomásról kiindulva gyalogszerrel járjon be hegyet-völgyet egy-egy település határában. Hol az előzetesen áttanulmányozott szakirodalom, részben régi bányatérképek adatai is, voltak az útjelzői, hol a helybeliek emlékezése igazította el, de számos esetben éles szeme fedezte fel a szabad természetben a már gazos réttel, bozóttal benőtt hányót, amely az egykori táró, akna vagy kohó létezéséről árulkodott. A két kötet tájegységenként veszi sorra a bányászati emlékeket. A csoportosítás sémája általában: igazgatási és üzemi épületek, bányák (külfejtések, tárószájak, aknák esetleg még álló felépítményei, vagy csak a horpadások), zúzók, kohók, meg a vízgazdálkodás emlékei. Az első kötet élén külön csoportként adja a szerző az egykori bányászati és erdészeti akadémia épületeinek a topográfiai leírását. Egyébként az első kötet 570, a második 408 létesítményt vesz számba. Az első kötet számozatlan melléklete a szélaknai vízgazdálkodás átnézeti térképe a 77. laphoz; a 476 és a 494. tételhez a richtergrundi (Besztercebánya) „Theresienschacht" rudazatos vízszivattyú-telepének, valamint az úrvölgyi Ludowika-aknának az alaprajza. A második kötetnél három térképmelléklet (a gömöri Vashegy bányái, Szomolnok bányászati emlékei 1969. évi állapot szerint, Dobsina emlékei — mindhárom a szerző készítette vázlat) a kötet végén 220 — 222 lapszámmal van besorolva, míg a 77. lapnál a merényi (Nálepkovo—Wagendrüssel) első hámornak a szerzőtől származó rekonstrukcióját találjuk. Részletesebben a tájegységek felsorolásával tájékoztathatom a kötetek tartalmáról az olvasót. Első kötet : I—XVII. Selmecbánya (Banská Stiavnica=Scliemnitz) és környéke, még pedig: I—IV. Selmecbánya, a város anyatelepülése: az akadémia elhelyezésére szolgált épületek; igazgatási és üzemi épületek; tárók a város és a Klinger-tó katlanában meg a Vöröskúton; a Selmecbányái aknák. V. Istvánháza (Stefultovo=Steplitzhof): többek közt a völgy felső végében a már teljesen elfulladt Bieber-táró szája; a XVI —XVII. században ez volt a selmeci bányászat egyik legfontosabb műve. VI. Szélakna és Hegybánya (Stiavnické Bane=Windschacht és Siegelsberg); Szélakna egy jó ideig különálló bányaigazgatási hatóság székhelye. VII—VIII. Hodrusbánya (Hodrusa=Hodritsch) : a tavak katlanának bányái; az alsó és a felső üzem épületei, a felső üzemi bányák. Rabenstein bányái, a krebsgrundi, az alsóhámori és a Móder-tárói bányák. IX. Kisbánya (Banka=Schüttersberg) bányái. X. Vihnye (Vyhne=Warmbad al. Eisenbach).
