Századok – 1973

Történeti irodalom - The New Cambridge Modern History XIV. Atlas (Ism. Bereznay András) 761/III

766 TÖRTÉNETI IRODALOM 766 nemcsak témában és időben azonosak, de minthogy területi átfödések vannak köztük, több ízben hibáik is megegyeznek. így a 147. és a 178. oldal egyaránt tévesen tüntet föl a valóságosnál nagyobb, illetve egyáltalán nem létező szlovák ós német foltot Magyarországon, tévesen húzza meg a magyarság rovására a magyar-szlovák, magyar—ukrán, és a magyar—román nyelvhatárt, ugyanis nem létezett semmiféle szlovák nyelvterület Magyarországon a Bodrogtól nyugatra, az ukrán nyelvterület nem érte el a magyar országhatárt, és a magyarság az ábrázoltnál nagyobb súllyal volt jelen Nagykároly környékén. A 147. oldalon elsikkadt a szilágyi, Kalotaszeg-kolozsvári és aranyosi magyar nyelvmedence, az utóbbi kettő a 171. oldalról is hiányzik. A 147. és a 178. oldalon egyaránt túlnyújtották a Kárpátokban nyugat felé elnyúló ukrán nyelvterületet, annyira, hogy még Zakopánót és környékét is ukránnak kéne vélnünk. Némi derűvel kell szemlélnünk szintén a 147. és a 178. oldalon a nyugatmagyarországi horvátok bemutatásának módját, mely a két térképen csak annyiban közös, hogy mindkettő hibás, Az előbbi a horvátokat szlovéneknek, az utóbbi szlovákoknak tartja. Hasonló jellegű a 147. oldal térképének az a tévedése, mely a békési szlovákokat szerbnek szinezi. Ugyanezen az oldalon nem tudjuk mire vélni azt a ladin nyelvterületet, mely déltiroli területen Trentótól nyugatra jelenik meg. Úgy tudjuk, 1920-ban Észak-Lotaringia nem volt német—francia kevert nyelvterület, de Elzász francia nyelvűkénti bemutatása már mindenképpen súlyos hiba. Meghökkentő adatokkal a 171. oldal is szolgál, itt ugyanis láthatunk egy érdekes, makedóniai szlávnak nevezett nyelvterületet, melynek bemutatása úgy történik, hogy amely része e népnek Jugoszláviában él, szerb alapszínt kap, amely pedig Görögországban, görögöt. A szerb, illetve a görög nyelvterülettőli különállóságot vékony függőleges vonalkázás jelzi. Meglepetésünket nemcsak az váltja ki, hogy el nem tudjuk képzelni, mi tette szükségessé a makedónok ilyenfajta, merőben sajátos bemutatását, de az is, hogy a térkép szerint ez a nyelvterület csak a két állam (Görögország és Jugoszlávia) határvidékére vonatkozik, és Makedónia északi részére, így a többi közt Skopjére nem terjed ki. Minthogy a cím (A Balkán félsziget nyelvi térképe 1920) világosan utal arra, hogy a török — görög lakosságcserét megelőző állapotok bemutatásáról van szó, európai Törökországban és az Égei tenger keleti partvidékén hatalmas területeket kellett volna görögnek színezni, ami annyira nem történt meg, hogy e területeken még utalás sincs görög etnikai jelenlétre. Ehhez hasonlóan Észak-Görögországban a térkép csak töredékét ábrázolja az akkor még jelen volt törökségnek, amely hibát a szerkesztők elkerülhették volna, ha figyelembe veszik saját atlaszuk 172. oldalának, Nagyobb etnikai csoportok Makedóniában, 1912 — 1926 című térképét, melyről kartogrammokon olvasható le a török (muzulmán) lakosság 1912-es, tömeges jelenléte, és mely állapotok 1920-ban a lakosságcserét megelőzően, nyilvánvalóan hasonlóak voltak. Magyar vonatkozású hibák az atlaszban sajnos nemcsak a néprajzi térképeken vannak. Azokon, illetve a már szintén tárgyalt vallási és helynévrajz-jellegű botlásokon túl, időrendi sorban haladva az alábbi kifogásokat emelhetjük: a 70—71. illetve a 122 — 123. oldal térképe, mely Európát illetve Közép-Európát ábrázolja 1500 körül, bár tud a Cseh korona országainak 1478-as magyar birtokbavételéről, nem látszik tudomást venni Mátyás egyéb, nyugat felé, a Habsburg-ház rovására történt hódításáról, mely pedig a címben jelzett évszámhoz időben is közelebb áll (1485). A 123. oldalon ezen kívül megjelenik egy érthetetlen elrajzolás, mely az atlasz több más lapján is kísért, ez a németrómai—magyar határ keletebbre helyezése ott, ahol a valóságban a választóvonalat, legalábbis Horvátország magyar birtokbavétele óta, mindig a Kulpa folyó jelentette. E hiba a 125, 131, 133. és 156. oldalakon is megfigyelhetően jelen van, lényegében az egész atlaszon végigvonul, csak ahol a Kulpa rajza nem szerepel, kevésbé szembetűnő. E látszólag kisjelentőségű hiba nagyobb súlyt a 133. oldalon kap, ahol a nyugati magyar határ keletebbre tólása olyan félreértésre ad alkalmat, hogy a Katonai Határőrvidék