Századok – 1973
Folyóiratszemle - Trifonov J. Ja.: Szakadás az orosz pravoszláv egyházban (1922–1925) 506/II
506 FOLYÓIRATSZEMLE mény is, a macedóniai reformok terve. Oroszország katonai vereségét a Monarchia a forradalomtól való félelem miatt nem tudta kihasználni. A balkáni államok közt azonban szüntelenül szította az ellentéteket, igyekezett megakadályozni a Szerbia és Montenegro, ill. Szerbia és Bulgária közti jó viszony kialakítását. Megerősítette az Adria-partot, Bosznia-Hercegovinában pedig hadiutakat épített. A fő törekvés Macedónia megszállása volt, erre vonatkozólag már 1906-ben jelent meg egy röpirat, a vezérkar egyik magas állású tagjának tollából. A megszállást nemzetközi mandátum formájában szerették volna megvalósítani, de szóba került az erőszakos megszállás is. Minthogy Bosznia-Hercegovina felől a Monarchia nem tudott volna kellő létszámú csapatot bevetni, már pedig mintegy 400 000 főnyi seregre lett volna szükség, a betörést Szerbia területén keresztül képzelték el. 1906-ig erre vonatkozólag konkrét katonai terv nem készült. A magyar válság lezárása után viszont a Monarchia már szilárdabbnak érezte magát, a szerb vámháború kitörése azt mutatta, hogy Szerbiát gazdasági nyomással nem lehet térdre kényszeríteni. Ezért aktivizálódott a Monarchia, amit mutat Aerenthal külügyminiszteri és Conrad vezérkari főnöki kinevezése. Különösen Conrad sürgette a Szerbia elleni fellépést, mert úgy vélte, hogy a Monarchiát fenyegető forradalmi mozgalmak központja itt található. Szerbia megszállása mellett Bosznia-Hercegovina annexiója is fontos lépésnek tűnt. Boszniában ezért erősítették meg a csapatokat. A Szerbia elleni fegyveres fellépés esetére Conrad azt javasolta, hogy a szomszédos országokat kisebb engedményekkel kell semlegesíteni, Olaszország vonatkozásában ezt nein látta lehetségesnek, és ezért egyúttal Olaszország elleni katonai fellépést is sürgetett. 1907-ben került sor a Szerbia megszállására irányuló részletes katonai terv kidolgozására, ezt a tervet Andrija Radenic korábbi i publikációja alapján ismerteti a szerző részletesen. A balkáni operatív terv észak-déli irányú hadműveleteket irányzott elő, nagy katonai fölénnyel, különösen a nehéztüzérség bevetésével, hogy Szerbiát gyorsan meg lehessen szállni, a szerb védelem megtörése után. A terv kivitelezésére nem került sor, a Monarchia ekkor a Novi Pazar-i szandzsákon keresztül Szalonikibe vezető vasútvonal tervét vetette fel. A balkáni államokat továbbra is igyekezett egymás ellen uszítani. 1908 elején a vezérkar már ürügyet keresett a Szerbia elleni fellépésre, amely végső soron a macedóniai megszállás végrehajtását szolgálta volna. Az ifjú-török forradalom azonban új helyzetet teremtett ós tervei megmásítására kényszerítette a Monarchiát. (Etudes Balkaniques VIII. 1972. 3. szám. 16-31. I.) N. J. Ja. Trifonov : Szakadás az orosz pravoszláv egyházban (1922—1925) A feudális vonásokat őrző cárizmus politikai rendszerével szervesen összefonódott pravoszláv egyház az Oroszországot megrázó 1917-es társadalmi-politikai forradalmak következtében válságba jutott. A megváltozott társadalmi-politikai körülmények felvetették a pravoszláv egyház alkalmazkodásának, korszerűsítésének a kérdéseit. Tyihon patriarcha lényegében ellenforradalmi magatartása nem felelt meg ezeknek a követelményeknek, s így szembe került azokkal, akik a hivők tömegeinek megtartása érdekében módosítani akarták az egyház politikáját, megkísérelték az új viszonyok jellegéhez igazítani felépítését, működését. Ez utóbbiakat jelöli az irodalom a „megújhodás hívei" kifejezéssel. Az új helyzethez való alkalmazkodásról vallott különböző nézetek 1922 —
