Századok – 1973
Folyóiratszemle - Chambers J. D.: A Tawney-hagyomány 496/II
FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL J. D. Chambers: A Tawney-hagyomány Közismert, hogy Tawney fő témája a hagyományos keresztény értékek szekularizációjának folyamata volt a tizenhatodik és tizenhetedik században. Számára ez a folyamat képezte a legfontosabb lépcsőfokot a kapitalizmus, a nyugati társadalom kiteljesedése felé. Másrészt ez a korszak zárta le azokat a középkori törekvéseket, amelyeket a gazdasági élet moralizáló felfogása jellemzett. De Tawney soha sem hagyta jóvá a kapitalizmus gátlástalan nyereségvágyát és az Adam Smith-féle apologetikát. A változást maga Í3 a moralista szemüvegén keresztül szemlélte; inkább a motiváció, semmint a változás mechanizmusa érdekelte. Úgy tekintett az akvizitiv társadalomra, hogy teljes mértékben elkötelezte magát egy értékrendszer mellett, amelynek értékei szemben állnak ezzel a társadalommal. Tawney valamiféle modern tomizmust képviselt, amely a középkorból az anglikanizmuson keresztül nyúlt át a jelenbe. Ez egy optimista, huszadik századi tomizmus volt. A szekularizált társadalomban létrejött egyenlőtlenséggel szemben az egyenlőség morális imperatívuszát állította. Tawney jól ismerte és feltárta a Kelet és a Nyugat társadalma közti alapvető különbségeket, de adós maradt e különbség oksági magyarázatával. Annak ellenére, hogy számára a gazdaságtörténet a történelem emberibb megértésének fő eszköze volt, a fenti problémát mégis kizárta egyébként széles látóköréből. Ezt két okkal magyarázhatjuk. Egyrészt az a gondolat, hogy a kereszténység önmagában egy szekularizáló ós demitologizáló folyamat megindulását hozta magával, noha ma már közhely, tőle idegen eszme volt. Másrészt ő a kapitalista idolokkal szemben egy tomista-keresztény értékrendet akart győzelemre vinni, és nem érdekelte a kapitalista társadalom világtörténeti eredete. Tawney egyéni életvitele megtestesítette nézeteit. Szegényen élt és szegényen halt meg. Két könyve, az „Acquisitive Society" és az „Equality" éles támadást intézett a kapitalista társadalom erkölcse ellen. A keresztény idealizmus átmentése bizonyos mértékig sikerült neki, és ez a Tawney hagyomány bizonyos körökben még ma is él, éppen mert az egyenlőtlenség a kapitalista társadalomban azóta csak nőtt, ahelyett hogy csökkent volna. A Weber-Tawney tézis ma már nem esik a kutatás középpontjába, hiszen a reformáció, melyet Tawney egy folyamat kezdetének tartott, ma egy hosszabb folyamat közbenső állomásaként jelenik csak meg. A mai kvantitatív gazdaságtörténet elhajlik a Tawney kijelölte úttól. A kvantitatív analízist maga Tawney mesterien alkalmazta, de az értelmezés szövete élesen elütött a maiakétól. Mindazonáltal munkája termékeny hagyományt jelent még ma is. Nem véletlen, hogy az 1540 ós 1640 közti időszakot a „The Agrarian Problem of the Sixteenth Century" elismeréseként Tawney évszázadának nevezik. A „gentry felemelkedése" pedig közhellyé vált még az általános iskolákban is. Utolsó munkája a „Business and Politics under James I.: Lionel Cranfield as Merchant and Minister" érdekes módon egy őskapitalistát állított a középpontba és tevékenységét szinte hősiesnek mutatta fel. Ez arra mutat, hogy élete vége felé talán enyhült tomista dogma-
