Századok – 1972

Közlemények - Granasztói György: Társadalmi tagozódás Brassóban a XV. század végén 350/II

TÁRSADALMI TAGOZÓDÁS BRASSÓBAN A XV. SZÁZAD VÉGÉN 353 Brassó a Barcaság központja volt már, 1285-ben a tatárok pusztították, IV. László idején ispánsági székhely ós váras hely, 1309-ben nyilvános kihirdetés színhelye, ami vásár létezésére utal. A topográfiai fejlődés egyik döntő mozzanata a falak felépítése volt, ezt még a XIV. század második felében Mária királynő rendelte el. Minthogy Brassó igen korán a török elleni háborúk egyik fontos helye lett, a falépítés (először sánc és árok) huzamos időn keresztül napirenden volt, de pl. még 1421-ben sem tudott a város a török dúlásnak ellenállni, s 1455-ben Hunyadi János rendeletére a Cenk hegyi Brassó vár falai szolgáltattak anyagot a védőmű tökéletesítéséhez.8 A XV. század végéről fennmaradt adójegyzékek készítésekor a belső várost védő falat nem tekintették határvonalnak, holott ez általában az effajta jegyzékeknél, mondhatni, szükségszerű.9 A jelek szerint azonban a XV. század végén a város kópét mégis ez a Cenk-hegy, Fehérbástya hegy (Raupenberg) és Fellegvár (Schlossberg) által határolt, északnyugat felé szűkülő völgyben elhelyezkedő belső város uralta. Felfelé helyezkedett még el a Felső-előváros is, míg lent a Fellegvár hegye a völgyet két részre osztotta. Északkeleti ágában feküdt Ó-Brassó, délkelet felé pedig a székelyek lakta, s magyarul Bolonyának (ném. Blumenau) nevezett elővárosi rész terült el. A XV. század elején már megvolt az új Mária-templom („Fekete templom") és a XV. század második felében már jól megerősített falgyűrű mellett, az egyes részeken még épülőfélben levő belső város fontos jellegzetességének tekinthetjük a rajta északnyugat-délkeleti irányban keresztül haladó patakot is, amely az ún. Lópiac után Ó-Brassó illetve Bolonya felé ágazott ketté.10 A patak utóbbi ága hosszában átszelte a „Quartale Portice" belvárosi részét. Forrásunk összesen nyolc utcát sorol fel. A negyed nevét a délnyugati kaputól kapta, első utcájának a „Purzengasse"-t tekintették (= Kapu utca; 1528-ban „Piatea Portice"). Tulajdonképpen a négyszögletes vásárteret kötötte össze a kapuval, folytatása a Bolonya elővároshoz vezetett. A Kapu utcát azonban a jegyzék nem nevezi meg. Az összeírás rendjében az ún. „Nova Piatea" és a „Schwarzegasse" (a továbbiakban: Fekete utca) következett. Kettőjük közül az utóbbi látszik régebbinek, a Kapu utcával lehet egyidős, amit a két utca telkeinek viszonylag nagy mélysége bizonyít (50—50 m). Közepén csatorna húzódott, amely még a Lópiactól ágazott el. A „Nova Piatea" (1525: „Spitalgasse"; a továbbiakban Kórház utca) vonalán futhatott az említett patak (csatorna) egy mellékága, amire az utca telkeinek mind a Kapu, mind a Fekete utca felé tapasztalható jóval kisebb mélysége mutat (kb. 10—10 m). Vagyis a Kórház utca később kelets Györffy: Történeti földrajz. 1. köt. 828. 1., Orbán Balázs: A Szókelvföld leírása. Bpest., 1873. è. köt. 210 — 214. 1., Kronstadt. 1. r. 7 — 9. 1., Fabritius: i. m. 50. 1. 9 Pozsonyra: Kováts: Városi adózás. 49 — 50. 1., Kassára: Fügedi Erik: Kaschau, eine osteuropäische Handelsstadt am Ende des XV. Jahrhunderts. Studia Slavica,2. köt. 1956. 186. 1., Sopronra: Mollay Károly: Sopron a középkor végén. Soproni Szemle, 10. köt. 1956. 32 — 33. 1. és Granasztói: Sopron lélekszáma. 280 — 281. 1. A számtalan külföldi példáról vö. Roger Mols : Introduction à la démographie historique des villes d'Europe du XIVe au XVIIIe siècle. 2. köt. Louvain. 1955. 61 — 68. 1. Megítélésünk szerint a brassói korai adójegyzékek e sajátosságát a város topográfiai fejlődésével magyarázhatjuk (ld. 7. sz. jegyz.). Azaz a jegyzékek a város szemléletének még olyan állapotát rögzítik, amelyben a fal másodlagos tényező, a centrum viszont már a Mária templom körzete. A negyedek ui. e körzethez („Quartale Corporis Christi") orientálódnak, továbbá a falon kívül eső Bolgárszeget, Ó-Brassót és Bolonyát is magukban foglalják. (Vö. Kronstadt. 1. r. 54. 1. térkép ill. 55. 1.) Később azután annyiban változott a negyedbeosztás, hogy a határokat a fal megfelelő szakasza képezte, a kívüleső városrészeket leválasztották. A falon belül azonban a negyedek utcarendje móg a XVIII. század közepén is nagyjából a XV. századit követte (Kronstadt. 1. r. 24 — 25. 1.). 10 Kronstadt. 1. r. 20 -21. 1., 53. 1., illetve Schuller: Kronstadt, térkép mell. A Fekete templomról vö. Fr. Seraphin—E. Kühlbrandt : Führer durch die ev. Stadtpfarrkirche in Kronstadt. Kronstadt. 1913. Az erődítésről: Kronstadt. I. r. 59. 1.-tól.