Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
EGY ÉVSZÁZADOS TÖRTÉ NÉSZVITÁR ÓL 853 Mária Teréziának II. Frigyessel folytatott háborúi idején szüksége volt a török kormány semlegességére.1 1 Ám a Porta nemzetközi helyzetének további romlása az 1770-es években ismét tevékennyé tette a Habsburg-államvezetés keleti törekvéseit. Amikor az 1774. évi kücsük-kajnardzsi békekötéssel a török birodalom gyengesége immár szembeötlően megmutatkozott, Oroszország jelentős sikereket ért el vele szemben és fekete-tengeri hatalommá vált, — Mária Terézia államkancellárja, Wenzel Anton Kaunitz herceg is napirendre tűzte annak mérlegelését, „mely területeket kell Ausztriának szem előtt tartania, ha el jő a Porta széthullásának nagy eseménye"; pétervári követe, Ludwig Cobenzl gróf pedig átfogó emlékiratban vázolta fel a területi és kereskedelmi terjeszkedésnek a „keleti kérdés" alakulásával összefüggő esélyeit, — még olyan lehetőséget is megcsillantva, hogy „Trieszttel az egyik oldalon és a duna-torkolati kikötőkkel a másikon, Ausztria hasonló helyet foglalhatna el, mint egykoron Velence": vezető helyet a levantei kereskedelemben.32 Gyakorlati lépésként 1777-ben újabb társaságot hoztak létre a Bécs és Konstantinápoly közötti áruforgalom céljaira;1 3 1784-ben pedig a török kormánytól újabb kereskedelmi szerződést eszközöltek ki, hogy az a Habsburg-alattvalók aldunai hajózását a passzarovici egyezménynél hatékonyabban biztosítsa, s az oroszokkal egyenlő előnyöket nyújtson számukra a Fekete-tengeren is.14 Az alduna—fekete-tengeri kereskedelmi törekvéseket II. József maga is ösztönözte-támogatta — bár nem sok tényleges eredménnyel;1 5 területileg azonban a dunai fejedelemségek megszerzését a felbomló török birodalomból, tekintettel Oroszország igényeire, nem tűzte célul, hanem inkább Szerbiáét, Boszniáét, a — velencei és török — Dalmáciáét. „Nem a Fekete-tengerig való terjeszkedés, hanem az Adria partján való meggyarapodás lebegett a szeme előtt." Kaunitz kancellár viszont Moldva és Havasalföld birtokbavételét sem hagyta ki a keleti kérdés eshetőségeit illető számításaiból.16 11 Takáts S., A török alattvalók kereskedése Magyarországon. Magyar Gazdaságörténelmi Szemle, 1906. 233 — 240. 1.; Eckhart F., Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században. Századok, 1918. 366—391. 1.; M. Herzfeld, Zur Orienthandelspolitik Österreichs unter Maria Theresia in der Zeit von 1740—1771. Archiv für österreichische Geschichte. Bd. 108. Wien, 1919. Klny. 12. s köv. 1.; Gárdonyi A., Pest város keleti kereskedelme a XVIII. században. História, 1930. 1 — 3. sz. Pestbudai emléklapok, 3 — 62.1.; Füves ö., A pesti görögök nevei. Nyelvtudományi 'Értekezések, 70. Bp., 1970. 260.1. 12 A. Beer, Die orientalische Politik Österreichs seit 1774. Prag—Leipzig, 1883. 26 — 41.1. — A trieszti Levante-kereskedelemre a XVIII. században, legújabban W. Kaltenstad-1er, Der österreichische Seehandel über Triest im 18. Jahrhundert. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte. 66 — 66. Bd. Wiesbaden, 1968. 481. 1., 1969. 41. s köv. 1. 13 H. Grothe, Die Donaustrasse in ihrer wirtschaftsgeschichtlichen Bedeutung. Die freie Donau. Wien, 1918. 191. 1.; Eckhart F., A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon 1780—1816. Bp., 1968. 161. 1. 14 Skerlecz M. báró müvei. Descriptio physico-politicae situationis regni Hungáriáé relate ad commercium. — l'rojectum legium motivatum in objecto oeconomiae publicae et commercii perferendaruni. — Fordította Berényi P., Bp., 1914. 72, 135, 139, 237—238. 1.; Thallóczy, i. m. 93 — 96. 1. 15 W. A. Wersak, Einige Bemerkungen über die Wichtigkeit des Handels auf der Donau, nach dem schwarzen Meere und über dieses hinaus, für das Königreich Ungarn und die übrigen erbländischen Provinzen, vorzüglich aber für die Kommerzialstad t Pesth. Pest h, 1820. I., 52. 1.; Horváth M., i. m. 231 — 244. 1. — Vö. H. Halm, Habsburgs Osthandel im 18. Jahrhundert. München, 1954. 163. s köv. 1. 16 Beer, i. m. 56, 65, 77, 92, 96 — 96, 104, 169, 182. 1.; N(agy) I., II. József császár és Katalin orosz cárnő. Századok, 1872. 420—421. 1.; Marczali H., II. József első terjeszkedési tervei. Századok, 1880. 194—196, 199—201. 1.
