Századok – 1972
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000–1526) 561/III
598 PATJLINYI OSZKÁR nem találkozunk? Mert volt ugyan pénzvagyon a mi középkori városainkban is,19 8 de akár egyedi képvislőit nézzük, akár városaink általános vagyonosságát, azt látjuk, hogy az erősen elmaradt a nyugati partnerek mögött.19 7 A kereskedelmi mérleg passzivitása ezt önmagában véve nem magyarázza, hiszen az olasz emporiumok gazdagságának is a passzív levantei kereskedelem volt az éltető forrása. Elmaradásunk nem is ezen múlott, hanem azon a tényen, hogy a méreteiben európai viszonylatban is számottevő nyugati kereskedelmünket igazából nem a hazai, hanem az idegen, a vallon—latin, a német, az olasz kalmár tartotta kezében. Nem mi kereskedtünk Nyugat-Európával, hanem Nyugat kereskedett velünk.19 8 A nagytávú forgalom magyar vonatkozásban a gazdaság eltérő szintjén állott közösségek közt bonyolódott. A nyugati kalmár kezében hazája, esetleg a tőle még nyugatabbra esett, még fejlettebb közösség ipari terméke, meg a Levantenak az olasz emporiumok monopolizálta luxusáruja volt az áru, ezt vitte piacra többek közt az iparilag fejletlen - fejletlenebb - Magyarországon is. Kalmárprofit ját itteni vevőin, a feudális fogyasztógazdagságon meg a városi változatán vette meg. Ez az egész folyamat, a pénznek áruvá meg ismét pénzzé változásával, minden mozzanatával (felvásárlás, szállítás, raktározás, árkalkuláció, eladás) a kalmár vállalkozásaként ment végbe. Az áru az ő tulajdona és az ő kezén teszi meg a termelő ipar telephelyétől a felvevő magyar piacig ívelő nagytávú útnak, ha nem is mindig az egészét, de nagyját mindenesetre, egészen a hazánkkal szomszédos gócpontokig — Bécsig, Krakkóig, Dalmáciáig. A magyarországi kalmár általában ezeken, ha nem éppenséggel a hazai (Pozsony, Buda, Székesfehérvár) gócpontokon lépett vele üzletkötő érintkezésbe, bár volt idő, amikor meg-megfordult a Rajna mentén, Flandriában és tán még a legtöbbet — Velencében is;19 9 ami azonban általános érvényűnek nem vehető. A hazai kalmártőke tehát a nagytávú kereskedelem lebonyolításában a forgalmi ívnek csak egy végső töredékrészén jutott érvényesüléshez, sőt volt úgy is, hogy a hazai piac lehetőségeivel kellett beérnie. A rövid (rövidebb) 196 Idevágó rendszeresebb kutatások hiányában átfogóbb nagyságrendi felmérésnek nincs meg a lehetősége. Elmaradásunkat nyugattal szemben a magyar kalmár általános rászorultsága az áruhitelre már magában véve élénken érzékelteti. Erre nézve ld. Kováts Ferenc és Lederer Emma már id. művei mellett még Kováts Ferenc: Korakapitalisztikus gazdasági válság Magyarországon I. Mátyás király uralkodása alatt — Mahler Ede-Emlékkönyv, Bpest, 1937. 197 Az 1542. évi hatvanadadó-lajstromok szerint 600 f-nál nagyobb ingóvagyont vallott be Körmöcbányán egy, Selmecbányán hót, Besztercebányán tíz adózó. A legmagasabb vagyontételek voltak Körmöcön 1000, Selmecen 4400, Besztercebányán 3600 f. — E legvagyonosabb polgároknál azonban nagymérvű vagyoneltitkolással kell számolnunk. A Selmecbányái Salius Jeromos elhunytakor (1555) felvett vagyonleltár pl. 27 000 f. készpénzt vett számba (Adalbert Baker: Hieronimi Salii, Waldburgers auf der Schemnitz Verlassenschaft anno 1555 — Karpatenland I, 1928), míg 1542-ben bevallott ingóvagyona csak 832 f volt. Igaz, hogy a hagyatéki leltár 27 000 f-ja csaknem egészében külföldön volt elhelyezve, míg a Selmecbányái bányavállalat pénztárában mindössze 900 f volt található. A lajstromokat német átírásban kiadta Neda Relkovié : Namensverzeichnis und Zins der Bürger in den sieben unteren Bergstädten des Oberlandes im Jahre 1542 — Karpatenland, Jg. 5 — 8, 1932 — 35 (Reichenberg). 198 Nem tudom osztani Pleidell Ambras felfogását „önálló magyar kereskedelem" létezéséről (Pleidell, 85, 70. köv. 1. — Pleidell 84, 121 — 124. 1.). Alábbi fejtegetéseim sommázó jellegűek, nagy egészében a fejezet előző részeiben foglaltak értékelő összefoglalása, miért is az ismétlő utalásokat már csak a helyszűke miatt is mellőzöm. 199 Velencére vonatkozólag ld. fentebb 593 — 594. 1. — A Rajna-vidékre főként Köln 1259. évi árumegállító kiváltságát: Hansisches Urkundenbuch, I, Halle, 1876, n. 523; vö. Pleidell, 84, (kny.), 123. 1. 1. j.
