Századok – 1971
Folyóiratszemle - Zytkowicz; Leonid: A XVI. és XVII. századi parasztgazdaságok magyarországi kutatásaiból 1079/V
1082 l'OLYÖIRATSZEMLE termelés gazdaságonként 76,5—107,0 gelima között ingadozik, ami az elfogadott séma szerint 37,8—53,5 q gabonát jelent. Hogyan néz ki az árutermelés ilyen feltételek mellett? Ahogy arról már szó volt, а szerzők а termés 20%-át számítják vetésre, ugyanennyit a királyi és uradalmi tizedre; saját fogyasztásra 6 q-t, — s az egész maradékot, mint árufölösleget tárgyalják (14. táblázat, 1229. 1.). Nyitra vármegyében ez az aratás kb. 50%-át teszi ki (20—25 q), a három más vármegyében pár mázsát, kivéve, mikor az aratás 10 q alá esik, Bereg megye pedig teljesen kiesik. Természetesen felmerül a kérdés: vajon 6 q (ez személyenként kb. 120 kg) elegendő mennyiség-e a saját fogyasztásra? Nem ismerjük, hogy milyen összetételű volt az adott korszak magyar parasztjának étrendje. A korabeli lengyel paraszt feltehetően kb. 300 kg gabonát fogyasztott évente, nem számítva az italkészítést.7 Valószínűleg körülbelül ilyen mennyiségű gabonát fogyasztott a francia paraszt is a XVIII. században.8 Ez alapvető probléma a parasztgazdaság árutermelése szintjének felméréséhez. A modern statisztikák szerint 1933—1966 között a gabonafogyasztás Lengyelországban személyenként 133—166 kg között ingadozik (lisztre átszámítva), Magyarországon 135— 145 kg között, néhány gazdaságilag igen fejlett országban pedig az utóbbi években fejenként egészen 66—70 kg-ra csökkent le.9 Természetesen a fogyasztás struktúrája megváltozásának arányait nem hasonlíthatjuk a feudalizmus korához. Ezenkívül felmerül még az a kérdés is> hogy a gabona bizonyos mennyiségét nem kellett-e a baromfiak és az állatállomány takarmányozására fordítani, annál inkább, mert а szerzők az adott korszakban nagy húsfogyasztásról beszélnek (1219. 1.). És még egy metodikai kétség. Vajon lehet-e a parasztgazdaság árutermelését vizsgálni az agrárstruktúra, a gazdaság területnagysága, a falu birtokmegoszlásának figyelembevétele nélkül? (1230. 1.). Hiszen minél nagyobb a gazdaság, minél nagyobb a termelés, annál nagyobb gabonaszázalékot lehet piacra vinni és megfordítva. Ezzel szemben a szerzők a gazdaságok termelésének állandóan az átlagát használják fel, а megyétől és а számításba jövő évtől függően. Viszont létezhettek egymás mellett árufelesleget termelő ós deficites gazdaságok is.10 A termelés nagysága fényt vethet természetesen a megművelt területre is. Ha elfogadjuk a szerzők nyomán a vetésre fordított 20%-ot, a vetés nagyságát a következőképpen kapjuk meg: az egyes vármegyékben: Nyitra 7,0—10,7 q, Borsod 2,0—4,5 q, Heves 1,5—4,5 q, Zemplén 2,0—5,0 q, Bereg 1,4—1,9 q. Az 1 ha-ra számított vetés „normájának" ingadozásától függően az első esetben hozzávetőlegesen 7—10 ha vetésterületet jelent, a következő három esetben 2 (vagy még kevesebb) — 4,5 ha; Beregben kb. 1,5—2,0 ha között van a vetésterület. Kirilly Zs. és N. Kiss I. tartalmas cikko a problémák analógiái iránt vonzódó lengyel történész számára nagyon érdekes. A kutatási észrevételek és a módszertani kétségek 7 A. Wyczanski: Uwagi о konsumpcji zywnoáci w Polsce XVI w. [Megjegyzések а XVI. századi Lengyelország ólelmiszerfogyasztásáról]. Kwartalnik Historii Kultury Materialnej, VIII. köt. 1960. 1. sz. 24. 1. Ugyanennyit fogad el II. Lowmianski: Poczq,tki Polski [Lengyelország kezdetei], III. köt. Warszawa, 1967. 310. 1. 8 Vö. Á. G. Chevallaz: Aspects de l'agriculture vaudoise à la fin de l'Ancien Régime. Lausanne, 1949. 101 —102. 1.; R. H. Andrews: Les paysans des Mauges au XVIIIe s. Tours, 1935. Ill, 114. 1. 9 Rocznik statystyczny [Statisztikai évkönyv] 1968. 686. 1. 10 Vö. W. Kida: Teória ekonomiczna ustroju feudalnsgo [A feudális rendszer közgazdasági teóriája], Warszawa, 1962. 72 — 74. 1. 11 Kelet-Magyarországon a XVI. és XVII. században 0,83 hl gabonaszemet vetettek 1 jugerumon; ez kb. 10Ó kg-ot tesz ki 1 hektáron. Vö. Zs. Kirilly, L. Makkai stb.: i. m. 617 — 619. 1.; ezzel szemben a szlovákiai lietavai [Zsolnalitva] birtokon 1 holdon 1,24 hl, ami 150 kg-ot tesz ki egy ha-ra (A. Kavidjak: Lietava. Sv. Martin, 1948. 67, 128, 213. 1.).
