Századok – 1970
Tanulmányok - Diószegi István: A Deák-párt és a német egység 227/II
246 DIÓSZEGI ISTVÁN: A DEÁK-PÁltT ÉS A NÉMET EGYSÉG háború lehetőségei már ekkor komoly katonai intézkedések indítványozására késztetik. Néhány nap múlva azonban úgy látja, hogy a hadiesemények Oroszország beavatkozását magukkal fogják hozni. Ettől kezdve Andrássy nem egyszerűen védekező háborúra készül, hanem meg akarja valósítani régi politikai rögeszméjét: az Oroszország elleni támadó háborút.8 3 Az események azonban más fordulatot vettek, mint amilyent a magyar liberálisok vártak és reméltek. Francia győzelem és Oroszország elleni európai háború helyett a francia császárság összeomlása, Poroszország újabb németországi térnyerése és a cárizmus európai súlyának növekedése következett be. Az új helyzetben a magyar liberálisok nehezen találják meg hangjukat. Akadnak ugyan néhányan, akik a bekövetkezett eseményeket nem tartják előnytelennek a Monarchiára, s főleg Magyarországra nézve.84 A túlnyomó többség véleményének azonban a Pesti Napló adott hangot. „Állásunk e pillanatban olyan, hogy kétes mindenfelé ! Bizonygatják ugyan nekünk, hogy jó barátságban élünk olasz, orosz, német és török-tatárral — s valójában úgy érezzük, mintha már készülnének ütni a dobot a mi bőrünkre."85 A magyar liberálisok Poroszország győzelmét szerencsétlenségnek tartják Európára, Németországra és a Monarchiára nézve egyaránt. Az indoklást a Pesti Napló cikkírója részletesen kifejti: ,,A mi meggyőződésünk szerint sem Ausztria, sem Oroszország s legkevésbé Francziaország szereplése nem volt olyan veszélyes Európára nézve, mint Poroszországé. S ennek sok oka-foka van. Először, — mert mint már említettük — mindhárom nagyhatalom praedomináló szerepe távolról sem hasonlított azon hatalomkörhöz, amelyet a háború győzelmes kimenetele után Poroszország fog elfoglalni. Másszor, mert a hatalomkör még mindig nem egész, s előbb-utóbb kiterjesztést fog sürgetni. Harmadszor, mert most Francziaország lesz, — legalább is egyidőre — megtörve, s ez minden tekintetben európai calamitas. Negyedszer, mert Poroszország legbensőbb természete szerint erőszakos, túlkapó, illiberális, sőt visszafelé haladó. S végül ötödször, mert a porosz politika édes testvére az orosz politikának, most is az, s az marad még igen sokáig."86 Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a lap erőteljesen kikel az egyesítés bismarcki útja ellen és megjósolja: „az egyes zsarnokok személye helyett uralkodni fog az istenes jámborság keretével bevont porosz önkényeskedés, talán majd a császárság czimere alatt".8 7 Az ilyen egyesítés ellen a Monarchia hatalmi érdekei szempontjából is szót emelnek és tiltakoznak Dél-Németország porosz bekebelezése ellen. A bécsi szász követ jelenti: „Magyarországon nagy súlyt fektetnek arra, hogy Ausztria számára a prágai békében megállapított, Délnémetország újjáalakítására vonatkozó jogait érvényre juttassa."8 8 Elevenen él a félelem is, hogy az egységes Németország rá fogja tenni a kezét Ausztria német tartományaira is.89 Még a leginkább németbarát magyar politikus, Tisza Kálmán is így ír: „Elismerem, hogy nem csak lehető, de jogosult is lenne ha a semleges államok 83 Vö.: Diószegi István: Ausztria-Magyarország és a francia—porosz háború 1870 — 1871. Bpest. 1966. 87. 1. 84 Tisza Kálmán Jókai Mórhoz. Geszt, 1870. szept. 16. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest. Kézirattár, Levelestár. 85 Pesti Napló, 1870. nov. 8. 86 Pesti Napló, 1870. aug. 26. 87 Pesti Napló, 1870. szept. 16. 88 Bose an Friesen. Wien, 18. Oktober 1870. Sächsisches Landeshauptarchiv, Dresden. Aussenministerium No. 1034. 89 Pesti Napló, 1870. szept. 30.
