Századok – 1969

Történeti irodalom - Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historics. Tomus VIII (Ism. Vadász Sándor) 799/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 799-könyvtár történeténél. A felölelt korszak szinte minden jelentős vonatkozását érinti, új megvilágításban. Nem beszél fölöslegesen, stílusa élvezetes, minden a helyén van, dokumentum és érvelés, illusztráció és jegyzet. Ezzel kapcsolatban kell szóvá tenni a könyv megnyerő külsejét, a vonzó borítólapot, a gondos nyomdai kiállítást. Elismerés illeti a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vezetőségét is, mely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a könyv megszülethetett. MABKOVITS GYÖBGYI ANNALES UNI VE R SIT ATI S SCIENTIABUM BUDAPESTINENSIS DE ROLANDO EÖTVÖS NOMINATAE. SECTIO HISTORICA. Tomus VIII. (Budapest, 1966.) A kötetben közölt tanulmányok sorát a Kákosy Lászlóé nyitja meg,,Nubia—az ókor misztikus országa" címmel. A szerző személyesen is részt vett Nubia régészeti emlékeinek feltárásában, ezért a forrásanyag és az újabb szakirodalom felhasználásán kívül saját, a helyszínen végzett kutatásainak eredményeire is építhetett különben igen tömör tanulmányának megírásakor. Végeredményben az ókori világ népeinek Nubiáról kialakult elképzeléseit és ezek eredetét vizsgálja. Székely György „Németalföldi ós angol posztófajták Középeurópában a XIII—XVII. században" című gazdaságtörténeti tanulmánya jó példa az összehasonlító és komplex történetírói módszer eredményes alkalmazására. A kérdésre vonatkozó nyugat-európai szakirodalom kritikai ismertetésén túl messzemenően felhasználja a közép- és kelet-európai forrásokat, a rokontudományok közül pedig a posztónevek magyarázatával foglalkozó nyelvészeti irodalom megállapításait. A magyar társadalomtörténet egyik bonyolult, eleddig úgyszólván nem kutatott problematikájának, a cselédség történetének fontos részkérdését tárgyalja Sápi Vilmos („Gazdasági cselédbérek Magyarországon a XVI. századtól 1848-ig"). Vállalkozása úttörő jellegű, de a cselédség fogalmi meghatározása, különböző kategóriáinak pontos körülhatárolása, a cselédbórek időbeli és térbeni összevetése nyilván még további kutatásokat igényelnek. Arató Endre tanulmánya („A magyar nacionalizmus és a nem magyar népek 1780 —1825") — a szerző saját véleménye szerint is — kiegészítésnek tekintendő saját korábbi, a nemzetiségi kérdés történetére vonatkozó kutatásaihoz. A magyar felvilágosodás, a jakobinus mozgalom és a reformkort közvetlenül megelőző évtized számos ismert ós jónéhány eddig kevéssé méltatott képviselőjének az idegen ajkú népekkel szembeni állásfoglalását elemzi, zömmel kéziratos források alapján. Az 1848-as forradalom áprilistól szeptemberig terjedő időszakának történetét új aspektusból tárgyalja Urbán Aladár „A nemzetőrség felfegyverzése 1848 nyarán" című tanulmányában. Bár a felhasznált források természete, a tárgyalás szempontjai munkáját elsősorban a hadtörténet körébe utalják, végkövetkeztetése, amely szerint az új honvédsereg modern fegyverzetét nagyrészt a kormányszervek április után kifejtett erőfeszítéseinek köszönheti, a Batthyány-kormány megítélése, tehát a politika történet számára is jelentős. Sorrendben két diplomáciatörténeti tanulmány következik, melyek közül az elsőt Palotás Emil írta „A bolgár kérdés és az osztrák-magyar—orosz viszony Goluchowski külügyminiszteri debütjén" címmel. A szerző azt a kérdést taglalja, miként vezetett a bolgár—török viszony kiéleződése (1895 — 97), Makedónia miatt, a balkáni kérdés alakulásában leginkább érdekelt két kelet-európai nagyhatalom kölcsönös viszonyának rosszabbodásahoz. . * Diószegi István tanulmánya „Gróf Burián István külügyminiszter" két részből áll: életrajzi vázlatból és Buriánnak az 1907 — 1922-es éveket felölelő naplójának egy részletéből (1913 június —1914 július). A biográfiai részben a szerző végigkíséri Burián előrehaladásáta diplomáciai és az államapparátus különböző lépcsőfokain, majd külpolitikai koncepcióját elemzi, mégpedig nem egyszerűen a Monarchia általános feltételeire visszavezetve, hanem cselekvésének személyes indítékait is felmutatva. Igen érdekes témát dolgozott fel Mészáros Károly „A szovjet hatalom első éveiben végbement agrárátalakulás kérdéséhez" címmel. Lenin műveire, a korabeli (1917 október —1919 március) szovjet sajtóra, továbbá az agrárkérdés legújabb szovjet történeti irodalmára támaszkodva azokat az elgondolásokat-kísórleteket elemzi, amelyeket e fontos probléma végleges megoldása végett dolgoztak ki, illetve hajtottak végre közvetlenül a szocialista forradalom győzelme után.