Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
FORGÁCH SIMON EMLÉKIRATAI 1055 MÁSODIK RÉSZ A császáriak három napon át maradtak Bajmócon, innen pedig a hegyszorosokon át, a hegyek között Illavára érkeztek, itt találkoztak báró Hriesán főstrázsamesteri-el,6 ki 2000 német lovassal és gyalogossal Morvaország felől jött be Magyarországra, s csatlakoztak is hozzá. Most már együtt keltek útra Trencsin vára és városa felé, mely a Vág folyó mellett fekszik, s Illyésházi Miklós grófé,®a ki ez idő szerint Magyarország udvari kancellárja, kiváló férfiú, s a jogtudományokban is járatos, s ki abban az időben éppen e városában tartózkodott, ugyanis ő volt ekkor ugyanazon Trencsén vármegyének főispánja is; abban az erődítményben pedig állandó a német őrség, mert amióta az ausztriai uralkodóház bírja Magyarországot, a nyilvánvaló törvények ellenére, s a szigorú esküjükkel meg" erősített (koronázási) diplomáikkal szemben, a földesurak váraiba mindenfelé berakták saját katonaságukat, az ezeket környező helységek lakosainak, sőt földesurainak is nagy kárára; — ott aztán, a Trencsén városa alatti hídon átkeltek a császáriak a Vág folyón. A rákócziánusok nem üldözték a császáriakat, hanem a királyi úton egyenesen Nyitra megyébe mentek — ez a legnagyobb magyarországi vármegye —, itt néhány ezerrel megnőtt a számuk e vármegye insurgenseiből; e megyében ugyanis sok a nemes, és ezek derék katonák; vannak a megye területén nagy uradalmak is, a nyitrai püspökséggel együtt. Közben a császáriak a Vág folyó mentén egészen Bucsánig jutottak el, mely a Dudvág nevű kis folyó mellett van, egy mérföldnyire a Lipótvár nevű császári erődítménytől, melyet Lipót császár azt követőleg építtetett fel, hogy elveszett Újvár vára, melyet a török foglalt el akkor. De mihelyt megtudták a császáriak, hogy a Vág túlsó partján közelednek a rákócziánusok, páni rémület fogta el őket7 , s az éjszaka leple alatt Pozsony felé vonultak vissza, ós e város alsóvárosába szállásolták be magukat. Arra a tényre, hogy a császáriak megfutamodtak a rákócziánusok elől, megmozdult a bécsi udvar is, és most már maga Eugén herceg, császári főgenerális érkezett meg, hogy személyesen rendelkezzék. A rákócziánusok pedig átkeltek a Vág folyón, s elfoglalták Pozsony vármegyét, itt is megszervezték a nemesi felkelést, s ennek nyomán is növekedett számuk; de nemcsak a Vág folyó környékén levő, illetve azon túli vármegyéket foglalták el, hanem átkeltek a Dunán is, s azt az egész országrészt is magukhoz csatolták egészen az osztrák határig, úgyhogy már egész Magyarország átállt Rákóczihoz, kivéve a főrangúakat és a püspököket, kik valamennyien a megerősített helyekre húzódtak, vagy éppen Bécsbe. A főrangúak közül más senki nem volt Rákóczi pártján, csak Bercsényi gróf — mint erről már fentebb is szó volt —, ki az üldöztetés idején Lengyelországba menekült, valamint Csáky Mihály gróf, akinek a rákócziánusok oldalára átállt német katonaság miatt Szepesvárát magával együtt át kellett adnia, továbbá Károlyi Sándor báró, aki Kassáról menekült Rákóczihoz. Tehát Eugén herceg rendezte és helyezte el a császári csapatokat, s védővonalat alakított ki Pozsonytól kezdődően a Lajta folyó mellett — ez a folyó választja el Magyarországot Ausztriától — , s az alkalmasabb ausztriai oldalon helyezte el a császári katonaságot; a parancsnokságot pedig Síik generális helyett Hajster generális vette át, ki alatt viszont a gyalogság vezényletét gr. Tirhaim főstrázsamester, a lovasságét gr. Forgách főstrázsamester vette át. A Pozsony körüli rákócziánusok parancsnoka Bercsényi volt, azoké, akik a Dunán túl voltak, Károlyi, a rákócziánusok tehát a Duna mindkét patrjáról mindjárt kezdetben be-becsaptak Ausztriába és Morvaországba, sok helységet felperzseltek, s végigzsákmányolták ezeket, úgyanannyira, hogy a császár kénytelen volt Bécsben, saját ablakából, az általuk okozott tüzek füstjét szemlélni. Abban az időben történt, hogy Bajorország fejedelme elpártolt a császártól, és a francia király segítségül küldött a bajoroknak néhány ezer embert; az elgondolás, illetve a haditerv az volt, hogy a bajorok a franciákkal egyenesen Ausztria irányába törjenek előre, Rákóczi pedig néhány ezer magyart küld a túlsó oldalról, hogy így, egyesült erővel érhessenek el hadisikereket. Ámde a rákócziánusok késtek, a bajor fejedelem pedig megváltoztatva a haditervet, Tirolba vonult, de ott balszerencse kísérte dolgát. Károlyi pedig azon a télen semmit sem tett a császáriak ellen, hanem ivászatokkal, s egyéb, igen hitvány dolgokkal töltötte idejét, rosszul bánt a dunántúli területekkel; ugyanis a Dunántúlt megszálló katonák tiszántúliak voltak, s igen nagy túlkapásokat engedtek meg maguknak mind a nemesekkel, mind a közrendű lakossággal szemben, ' Ritschan Ádám báró, császári generális. Iiiyósházy Miklós 1715—1723-ig volt kancellár. 7 A szövegben itt nyilvánvaló elírás, másolási hiba van. A „terror Panicus"-t, a „páni félelem" kifejezést már korábban is használta. Itt „terror Pannonicus"-t ír, nyilvánvaló, hogy az elózó a helyes. — A ford. 14*
