Századok – 1967

Tanulmányok - Milei György–Józsa Antal: A magyarok részvételéről a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban 950

MAGYAROK AZ OKTÓBERI FORRADALOMBAN JÉS A POLGÁRHÁBORÚBAN 951 nyok között azt eredményezte, hogy a járványoknak és az éhínségnek tízezrével estek áldozatul a hadifogoly közkatonák. A tisztek nem egy esetben közönyösen szemlélték a hadifogoly katonák szenvedéseit, s legfeljebb helyenként adománygyűjtéssel, jótékonykodással nyugtatták meg lelkiismeretüket. Hathatós segítséget azonban nem nyújtottak. A hadifogoly tisztek és a legénység feltűnően különböző helyzete, a tisztek önzése és nemtörődömsége kiélezte az ellentéteket a közkatonák és a tisztek között. Ez az ellentét mintegy a hazai, antagonisztikus osztályellentétek folytatása volt, amelyek a háborús szenvedések, a fogság megpróbáltatásai következtében elmélyültek, felszínre törtek, s később, a hadifoglyok haladó, szocialista elemeinek és főként az orosz forradalmaknak a hatására, mind szélesebb körben váltak tudatossá. Az, hogy otthonról, a hazából hathatós segítség nem érkezett, s hogy a tisztek különleges bánásmódban részesültek, mindinkább szembefordította a hadifogoly tömegeket az otthoni uralkodó osztályokkal, ,,az urakkal" — akik a háborúba küldték és a fogságban magukra hagyták őket. A magyar hadifoglyok elkeseredését fokozta, hogy az osztrák és főként a német foglyok ellátását és érdekvédelmét kormányaik jobban, hathatósabban biztosították. A hadifoglyok úgy érezték, hogy otthoni elnyomott, kizsákmányolt és jogtalan helyzetük folytatását, sőt rosszabbodását kapták „jutalmul" a „hazáért hozott áldozatokért". A magyar hadifoglyok nagy többsége a parasztság soraiból került ki. 1 Igen jelentős részük a forradalmi hagyományokat őrző agrárproletár volt. Szép 1 számmal voltak ipari munkások is közöttük, otthoni arányaikat meghaladó számban a munkásmozgalom aktív résztvevői (Jancsik Ferenc, Yántus Károly, Hechfelder Lipót, Karikás Frigyes, Rabinovics József és sokan mások). A hadifogságba esett fiatal tartalékos tisztek között számos haladó gondolkodású, sőt a munkásmozgalomban aktívan tevékenykedő értelmiségi volt (Kun Béla, Ligeti Károly, Szamuely Tibor, Pór Ernő, Münnich Ferenc, Dukesz Artúr, Ember Lajos és mások). A jobboldali szociáldemokratákat többnyire felmentették a frontszolgálat alól, ezért a hadifogságban túlsúlyba kerültek a párt radikálisabb elemei, akikben a háború és a hadifogság tapasztalatai csak mélyítették szocialista meggyőződésüket, amely azután az oroszországi forradalmak és a bolsevikok hatására még szilárdabbá, határozottabbá vált. A hadifogolytáborokban az otthoni munkásmozgalom résztvevőinek vezetésével már 1915 —1916-ban kis marxista körök alakultak. Tagjaik felvilágosították a foglyokat a háború okairól, a hazai társadalmi és politikai viszonyokról, a szocializmusról, szót emeltek a sovonizmus ellen és a munkások, a dolgozók internacionalista szolidaritása mellett. Ilyen körök működtek a skotovói, szretyenszki, taskenti, szamarkandi, orenburgi, ivanovo-voznyeszenszki, szerpuhovi, don-rosztovi hadifogolytáborokban és másutt. E csoportok nem ritkán nemzetiségi összetételüket tekintve is internacionalisták voltak. Tagjainak felkészültségét, aktivitását tekintve kiemelkedik a tomszki csoport, amelynek élén 1916 közepétől a hazai szociáldemokrata mozgalom fiatal, tehetséges baloldali vezető egyénisége, Kun Béla állt. A csoporthoz tartoztak: Seidler Ernő, Münnich Ferenc, Reiner Károly, Jaross Béla, Szilágyi Imre, Rabinovics József és mások, köztük több osztrák is. A táborokban a forradalmi csoportok összeütközésbe kerültek a hivatásos tisztek vezetése alatt álló táborparancsnokságokkal,-később a táborbizottságok-