Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
A POLGÁRI DEMOKRÁCIA KÜLPOLITIKÁJA 1918—1919 ( 871 sorsa, s így száraára egyszerűbb volt szemet hunyni az olasz félnek előnyös korlátozás fölött.10 A fegyverszüneti feltételek részletesen meghatározták a svájci határtól Dalmáciáig a kiürítendő övezetet, amely nagyjából azonos volt az Olaszország által igényelt területtel (vagyis a londoni szerződéssel). A demarkációs vonal a Monarchia balkáni frontjára nem vonatkozott, eltekintve attól, hogy általánosságban előírta ,, a háború kezdete óta Ausztria-Magyarország által fegyveres erővel megszállott minden terület" kiürítését.1 1 Miután Horvátország elszakadása a magyar kormány által elismert, befejezett tény volt (ha egy pillantást vetünk a térképre, látjuk, hogy ez egyet jelentett Bosznia elvesztésével), a demarkációs vonalnak a dualista Monarchia magyar részére vonatkozó szakasza tulajdonképpen nem az olasz és az osztrák-magyar, hanem az olasz ós a szerb (jugoszláv) hadsereget volt hivatott egymástól elválasztani. Mivel a Károlyi-kormány a Drávát tekintette Magyarország déli határának, a padovai demarkációs vonal Magyarország területét sehol sem ér intette:.gyakorlatilag csak Olaszország és Ausztria közötti egyezmény volt. A magyar kormányt; ilyen egyezmény nem elégíthette ki, ezért igyekezett az AOK távol tartani Magyarország megbízottait a tárgyalásoktól,1 2 a balkáni francia-szerb haderőkkel való érintkezést viszont teljesen átengedte a magyaroknak. Az olasz hadvezetés a sacro egoismo nevében gondoskodott érdekeiről, s így az általa igényelt területeknek a szerb hadsereg megérkezte előtti megszállásáról, hiszen tudnivaló volt, hogy az új Jugoszlávia nem ismeri el a délszláv vidékeket is Olaszországnak igérő londoni szerződést. A fegyverszüneti feltételek a továbbiakban előírták a tüzérség felének, minden vasúti és hadianyagnak, valamint nagy mennyiségű haditengerészeti anyagnak és hajónak a kiürítendő területen hagyását, Ausztria-Magyarország haderőinek leszállítását 20 békelétszámú hadosztályra, az összes hadifoglyok „viszonosság nélküli" átadását, a német csapatok kivonását a Monarchia területéről 15 nap alatt, illetve az azon túl ott maradóknak internálását. Különösen fontos a szerződés 4. pontja, amely egyben megmagyarázza, miért fogadhatták el Versaillesban Olaszország kívánságát a demarkációs vonal fenti módon történt megállapítására. E pont szerint: „A szövetségeseknek feltétlen joguk lesz csapataikat az Ausztria-Magyarország területén lévő öszszes vasutakon, utakon és vízvonalakon szabadon irányítani s a szükséges oszt-10 A fegyverszüneti bizottságnak volt egy magyar nemzetiségű tagja, Nyékhegyi Ferenc alezredes. Ez a schwarzgelb hazafi a tárgyalások során jóformán meg sem szólalt és tiltakozás nélkül aláírta a hazája sorsát homályban hagyó szerződést, hogy 1922-ben kiadott könyvecskéjében a korszellemnek megfelelően rágalmakkal árassza el a Károlyikormányt, mert szerinte feleslegesen írta alá a belgrádi egyezményt. A tényekkel csak Badoglionak egy nem hivatalos kijelentését tudja szembeszögezni. Badoglio valóban azt felelte Weber kérdésére, hogy a többi fronton az addigi országhatárokra kell visszavonni a Monarchia csapatait, de hangsúlyozta: ez a kijelentése „tisztán informatív, bármilyen tárgyalási jelleg nélkül", tehát nem hivatalos nyilatkozat. (ÖK. AOK. F. 678. Weber 1918. nov. 1-i jelentése. — Nyékhegyi: i. m. 17.1. — OL. Az 1918. november 28-i minisztertanács jkv-e.) 11 Nyékhegyi: i. m. 12. 1. — HL. A polgári dem. forradalom iratai. 44/a cs. (Nyékhegyi 1918. nov. 29-i beadványa.) 12 Hogy az ún. „közös" intézmények felelős vezetői mennyire nem képviselték a magyar állam érdekeit ezekben a sorsdöntő napokban, annak másik bizonyítéka Andrássy viselkedése; a berni követség november 2-i sürgetésére, hogy küldjenek ki egy tárgyalóképes magyar politikust, akit bevonnának az antanttal folyó félhivatalos tárgyalásokba, nemleges választ adott. (ÖS. AP. Karton rot 966. 524—525. 1.)
