Századok – 1967
Tanulmányok - Halász Sándor: Adatok a szovjet–magyar kapcsolatok történetéhez 1917–1919 989
1004 HALÁSZ SÁNDOIt lés Népbiztosságán 1919. április 24-én — mai kifejezéssel élve — tárcaközi megbeszélésen vizsgálták a közvetlen telefonvonal létesítésének és újabb rádióállomás beszerzésének kérdését, valamint a drótnélküli összeköttetésre vonatkozó kísérletek gyorsításának lehetőségeit. A Moszkva—Budapest közvetlen telefonösszeköttetés létesítése érdekében felvetó'dött Magyarország részvétele az ország területén kívüli szakasz helyrehozásában. A konkrétságot mutatja, hogy az értekezlet vizsgálta az ehhez szükséges 224 ezer kg bronzhuzal beszerzésének lehetőségét. A telefonvonal állapota a magyar területen helyreállítást és felújítást nem igényelt és alkalmas volt a Moszkva—Budapest közvetlen telefonvonalba való bekapcsolásra. A sürgősség miatt, valamint a hadihelyzetből és a technikai kivitelezés nehézségeiből előrelátható bizonytalanság miatt az értekezlet a második rádió-távíró állomás mielőbbi beszerzésére és felállítására utasította a Magyar Posta- és Távirda Vezérigazgatóságot. Az értekezlet a drótnélküli összeköttetésre vonatkozó kísérletek továbbfolytatását és gyorsítását szolgáló rendelkezést hagyott jóvá.4 8 Hasonló erőfeszítések történtek Szovjet-Oroszországban és Szovjet-Ukrajnában is a technikai felszereltség javítására a hatékony, rendszeres, megbízható diplomáciai együttműködés érdekében. A rádió- és távíró kapcsolat, valamint a viszonylag rendszeres, repülőgépekkel is bonyolított futárszolgálat esetlegességéből és veszélyességéből ' fakadó bizonytalanság és nehézségek miatt különös szerep hárult a sokoldalú együttműködés lebonyolításában a Magyar Tanácsköztársaságnak a Szovjet-Oroszország és Szovjet-Ukrajna Népbiztosok Tanácsai mellé akkreditált úgynevezett politikai külképviseletére. A Magyar Tanácsköztársaság politikai külképviselete széleskörű felhatalmazással rendelkezett, rendszeres érintkezésben állt ' Szovjet-Oroszország és Szovjet-Ukrajna kormányaival. Szerepe különösen fontos volt a katonai együttműködés kérdéseinek operatív döntéseket igénylő tárgyalásai alkalmával, a még kinnlevő magyar hadifoglyok és a magyar internacionalisták összevonására vonatkozó intézkedések előkészítése során. Különösen nagy szerep hárult a Magyar Tanácsköztársaság politikai külképviseletére a Kárpátokon való áttörés céljából — a „Fegyverrel a kézben haza !" jelszó valóraváltása érdekében — felállított internacionalista brigád ' létrehozásával összefüggő bonyolult szervezési, katonai, politikai kérdések megoldása, az egybehangolás és egyéb feladatok terén. Az utóbbi kérdés kifejtése hosszabb tanulmány feladata, de a Magyar Tanácsköztársaság politikai külképviselete tevékenységének, hatékony közreműködésének érzékeltetése céljából a külképviselet vezetőjének, Rudnyánszky Endrének 1919. május 7-én Szovjet-Ukrajna Népbiztosok Tanácsa elnökéhez, H. Rakovszkijhoz intézett táviratából idézünk; „A terv, amelyről szó van, Ön előtt ismeretes, és amennyire én tudom, az Ön véleménye is arra hajlik, hogy a Magyarország felé vezető folyosót Bukovinán keresztül kell létesíteni. Ezt az irányt javasoltam én is, és ma értesítettem Kun Béla elvtársat, hogy szerintünk ez jobb az ő javaslatánál, a déli irányba történő előrenyomulásnál. A következőképpen vélekedem a feladatokról: a Szovjet-Oroszországban levő internacionalistákat Nyizsnyij-Novgorodban kellene összpontosítani, nagyon rövid idő alatt ezredbe szervezni és Kijevbe küldeni. Ott kellene őket egyesíteni a többi internacionalistákkal, azokkal, akik egyidejűleg Ukrajnában kerülnek összevonásra . . . Úgy vélem, hogy Kijevben lehetséges lesz 5 — 6000 fős brigádot alakítani azokból, akik Szovjet-Oroszország és Szovjet-Ukrajna Vörös Hadseregében már 10 — 12 48 OL. K-64, cs. 1919. F. -1/b. tó. 22463/1919-IT.
