Századok – 1966
Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98
106 SIMON УI HENRI vivő. Mindnyájan nagyon megértették egymást és Vántusék aztán azzal mentek innen haza, hogy egyesülni kell és fognak is. Már másnap, március 21-én reggel kijött a Gyűjtőbe Kunfi Zsigmond is Landler Jenővel, aki a pártban talán a legboldogabb volt, hogy vége lesz a test vérharcnak, most végre kibékülnek, s egyesülni fognak. Utánuk jött Weltner Jakab is, majd még néhány más szociáldemokratapárti pártvezetőségi tag, akiknek a nevére már nem is emlékszem. Kun Béla akkor már teljesen meggyógyult, túl volt Vágó Bélával együtt a Gyűjtőben februárban történt becstelen és embertelen véres támadáson, de nemcsak testileg, szellemileg is ereje teljében volt. Elemében volt, frissen és eltelve tettrekészséggel, nagyot, szépet akarással. Kommunisták és szociáldemokraták ezen a napon ott kint a Gyűjtőfogházban mint testvérek és jó elvtársak valósággal boldogan összeölelkeztek. Igaz, már előbb is történt valami ebben a dologban, amiről a nyomdászsztrájk miatt Pesten lapok nem lévén, az emberek nem igen tudhattak. A csepeli Weiss Manfréd-gyár munkásainak a nevében még akkor, amikor a munkások a hírhedt Vyx-jegyzékről nem is tudtak, nem is hallottak, összehívták valamennyi pesti gyárnak a bizalmijait és ezen a bizalmi gyűlésen a kommunisták javaslatára szinte egyhangú lelkesedéssel határozták el az összegyűlt munkások a letartóztatott Kun Béláélcnak március 23-ára való kiszabadítását, fegyvert is fogva, ha a Berinkey-kormány el nem rendelné a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását. Aztán kiderült a március 19-iki dátumú Vу х- jegyzékről, hogy ennek az elküldését Károlyi Mihály számára már a békekonferencia február 26-án tartott ülésén határozták el az entente nagyjai, az átadás időpontját De Lobit tábornokra és Vyxre bízva. Most bizonyára a választások kiírása is okozhatta a hirtelen átadást. Azt még nem is tudtuk, hogy Vyxnek joga lett »olna sohasem adni át a titokban tartott entente-jegyzéket.* 8 hozzáteszem: Azt se tudhattuk, hogy az egész dologban mily hazaáruló szerepet játszott Bethlen István, akinek agyában született meg ez az egész akció, ez az oly végtelenül káros jegyzék. De hát Bethlennél, mint számos magyar arisztokratánál a haza a zsebüket jelentette. Károlyi a március 21-iki pénteki napon délelőtt nem jött le a Várba, fönnmaradt a Svábhegyen. Feleségét, Katinkát, itt a svábhegyi villában kommunista barátnői keresték föl, köztük a Gyűjtőből kiszabadult Spády Adél és Wilheim Szidónia a Hajós lányokkal. Ezek a Hajós lányok gentry szülök kommunista gyermekei voltak. Ide jött fel dél felé Károlyihoz Ugrón Gábor is, Bethlennek erdélyi jóbarátja, de a reakcióban már nem társa. Ugrón Gábor mesélte Károlyiéknak, hogy a városban milyen hírek szállingóznak, hogy már beszélnek az eddig egymással hadakozott munkáspártok kibéküléséről, sőt egyesüléséről is és hogy Pogány Józsefék, a katonatanácsiak, a Gellért-hegyre, a Citadellára ágyúkat és gépfegyvereket vitettek föl. Lőni akar ják Pestet, ha nem menne minden simán, ahogy szeretnék. Még az előző napi, vagy esti 20-iki szociáldemokrata pártvezetőségi ülésen, amelyet a minisztertanács ülése titán tartottak, ugyanaz a Böhm, Vilmos hadügyminiszter ismertette az új helyzetet, aki a február 20-iki események után a Népszava elleni véres támadásról úgy tudván, hogy ez a kommunisták bűne volt, a kommunisták elleni föllépésnek, harcnak a vezére volt. De most már tisztán látta a helyzetet. Tanakodtak, végleg azonban itt ekkor még nem határoztak, csak abban állapodtak aztán meg egyhangúlag — hangsúlyoznom is kell az egyhangúlag történtet, — hogy Kunfi Zsigmond, Landler Jenő és Weltner Jakab menjenek ki a Gyűjtőfogházba másnap, március 21-ének reggelén, Kun Bélához és létesítsenek válami megállapodást a kommunista elvtársakkal, melyet a szociáldemokrata pártvezetőség előre elfogadna. Erről tehát Garami Ernőnek, mint jelen volt pártvezetőségi tagnak is tudnia kellett. Garami ott volt a tanácskozáson elejétől végig, s szavát a határozat ellen nem emelte föl. A március 20-iki minisztertanácson a polgári miniszterek nem tudtak, nem is tudhattak még a két munkáspárt kibéküléséről, majd a két munkáspárt egyesüléséről megindult tárgyalásokról, mert hisz eddig erről nem is volt szó. Károlyi Mihály maga volt az, aki a huszadiki minisztertanácson is hangoztatta a munkáspártok kibékülésének parancsoló szükségességét és azt, hógy nekünk a jövőben az Internacionáléra kell támaszkodnunk, munkáspárti kormányra bízva a vezetést. De melyik Internacionáléra? A II.-ra vagy a III.-ra, — erről ő nem beszélt. Károlyi azonban a helyén akart maradni, egyáltalában nem gondolt lemondásra, visszavonulásra. Károlyi Mihály tényleg a helyén akart maradni, hogy kötelességét az új helyzetben is maradéktalanul teljesítse. * A jesiyzék átadásáról határozatot hoztak, az átadás nem Vyxtől függött. Bethlenéknek ebben távolról sem volt akkora szerepük, mint a szerző feltételezi. A domináns faktcr Foch tábornagy szovjetellenes lerve volt.
