Századok – 1966

Közlemények - Tömöry Márta: Bosznia-Hercegovina annektálásának történetéből (Részletek Thallóczy Lajos naplóiból) 878

880 TÖMÖRY MÁRTA Barátain kívül Budapesten kevesen szeretik, s az a vélemény róla, hogy osztrákká lett, pedig Thallóczy szinte csökönyösen ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy ő Bécsben „missziót" teljesít, a magyar érdekekért harcol. A Bécsbe felutazó magyar politikusok legtöbbjéhez megtalálja a kapcsolatot — sőt, azok keresik meg őt! —, hogy tanáccsal segítse őket.10

Mint többhelyütt írja, Kállay tanítványa ebben, akinek álmait (Kállay 1903-ban meghal) megvalósítva szeretné látni. Politikai felfogásában a dualizmus törhetetlen híve, de Ausztria mellett Magyarországot egyenlő értékű félnek akarja látni. Nézete szerint Magyarország „történelmi jogon" hivatott arra, hogy pl. a Balkánból területet kapjon. A Monarchia erősödését, súlyának növekedését óhajtaná. Ugyanakkor Thallóczy is — akár Kállay — egyre jobban látja a Monarchia repedéseit, az együttélés nehézségeit, jobban, mint a vele együtt Bécsbe szakadt többi magyarországi hivatalnok vagy politikus. Talán azért is keresi a magyar politikusok, államférfiak barátságát, mert szeretné úgy irányítani, illetve irányíttatni az eseményeket, hogy azok folyamán Magyarország (maga a Monarchia) mind kevesebb zökkenőn menjen keresztül. Talán ezért is fog naplóíráshoz már az első években, ahogy Bécsbe kerül. Bizonyos, hogy a Kállay-tanítványból idővel mind pesszimistább, kétkedőbb, szomorú ember lesz, akinek meg kell látnia, hogy elhibázott volt Kállaynak, majd utódja, Burián Istvánnak1

1

bosnyák-politikája; a Balkánon nem valósulhat meg semmi a nagy magyar álmokból. Idővel mindinkább arról győződik meg, hogy süllyedő hajó a Monarchia. Elsősorban nem a külpolitikai viszonyainak rosszabbodása miatt; nem azért, mert a balkáni népek önállósulási, függetlenségi harcai eredménnyel végződnek, s ezzel a belső, kapcsolódó nemzetiségi problémák megnőnek; nem azért, mert a nemzetiségi politika rossz, helytelen, hanem azért, mert — mindehhez — gyenge egyénekből áll a Monarchia mindkét országában a vezető réteg. Kedvét veszti, nincsenek már lángoló, tervezgető sorok naplójában, csak megszokásból rója azokat. Feljegyzései igen értékesek számunkra, mert sok olyan részletét, gyakran egészen ismeretlen „kulisszatitkát" mondják el a századforduló izgalmas külpolitikai, politikai eseményeinek, amelyekről nem sokat tudhattak még kortársai sem. Maga Thallóczy úgy szól eleinte feljegyzései forrásértékéről, mintha azokat lekicsinyelné: ,, . . . fényes bizonysága lett volna annak, hogy mennyit hazudik öntudatlanul a naplóíró, ha két-három ember egyoldalú információját készpénznek veszi. Rendkívül sokat haladtam az emberek megismerésé-10

Elsősorban pl. Khuen-Héderváry Károly, Fejérváry Géza, Tisza István, Wekerle Sándor, ritkábban Szőgyény Marich László, Sándor János, Forgách János stb.; az osztrákok közül a minisztereken (Ernst Koerber, Leo Bilinski) túl Berchtold Lipót, Alois Lexa Aehrenthal, M. Vladimir Beck, Ludwig Windischgrätz, Artúr Bolfras, Conrad von Hötzendorf; Ferenc Ferdinánd köréből Alexander Bosch stb. Maga a király többször kérette magához. Pl. a balkáni ügyekben kérte tanácsát; utazásai után beszámoltatta szerzett megfigyeléseiről, tapasztalatairól. — Egyesek szerint kapcsolata egészen baráti volt Ferenc Józseffel, pl. minden január 1-én paprikás szalonnát küldött neki. A király megbízásából a trónörökösöknek — előbb Ferenc Ferdinándnak, majd Károlynak — magyar történelem, illetve közjog-oktatója volt. 11

Burián István (1851 — 1922). Mint pénzügyminiszter 1903-ban lép Kállay örökébe, s mint ilyen a megszállt Bosznia-Hercegovina kormányzója, az annexió előkészítője. 1910-ben ad alkotmányt a két tartománynak. A magyar érdekek pártolásának vád jávai — éppen az annexió miatt — az osztrák parlamenttel, a Bienerth-kormány többségét alkotó keresztényszocialista párttal kerül konfliktusba.