Századok – 1966
Közlemények - Tömöry Márta: Bosznia-Hercegovina annektálásának történetéből (Részletek Thallóczy Lajos naplóiból) 878
BOSZNIA-HERCEGOVINA ANNEKTÄLÄSÄNAK TÖRTÉNETÉBŐL 879 Nem feladatunk most tudományos munkásságáénak ismertetése, méltatása, csak utalunk arra, ami számunkra legpozitívabb ténykedésében: ő tette lehetővé a bécsi titkos levéltárakban őrzött anyagban való kutatást, felhívta erre a lehetőségre a fiatal magyar történészek, jogtörténészek figyelmét — ebben segítette is őket,6 a magyar oklevelek gyűjteményes kiadását szorgalmazta.7 1898-ban teljesülne szíve titkos vágya, a budapesti tudományegyetem történeti tanszékére kapna meghívást, de Kállay visszatartja azzal, hogy Bécsben jobban teljesíti hazafiúi kötelességét: ha elmegy, helyére osztrák kerül. — Évekig reméli még, hogy egyszer mégis egyetemi tanár lesz, kapcsolata éppen ezért is szoros elsősorban a budapesti tudományos élettel, többször tart beszédet az Akadémián; több emlékbeszédet elhunyt akadémiai tagok felett. 1913-tól elnöke (17 éves korától tagja) a Magyar Történelmi Társulatnak. Mindezek mellett csak távolról részese a budapesti tudományos életnek, bár bécsi háza mindig nyitva áll nemcsak a történészek, hanem más tudományágak tudósai, művészei előtt is.8 Hivatali pályáján eléri a legmagasabb rangot, amit — miniszterségen kívül — akkor magyar ember elérhetett (belső titkos tanácsos). Az első világháború kitörése után, saját kérésére Szerbia polgári kormányzójaként 1916-ban a minisztériumból, illetve levéltárból Belgrádba távozik. Innen jön fel Ferenc József temetésére 1916 november végén, s visszautazásakor, 1916. december 2-án a hegyeshalmi vasúti szerencsétlenség egyik áldozata lesz. Kállay megbízásából többször jár külföldön (Oroszországban, Németországban s a Balkán különböző országaiban) speciális megbízatással, pl. Bosznia-Hercegovina annektálása előtt Németországban azzal a megbízással, hogy a német sajtón keresztül a német közvéleménnyel Bosznia-Hercegovina bekebelezésének jogosságát „megértesse".9 6 Baráti köréhez tartoztak a történetírók közül Károlyi Árpád, Takáts Sándor, Csánky Dezső, Fejérpataky László, Hodinka Antal; az akkor fiatalabbak közül; Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc, Karácson Imre, Teleki Pál stb. A művészek közül Kresz Géza hegedűművész, Farkas Blanka énekesnő, Csánky Dénes festőművész s mások, akiket nem egyszer anyagilag támogatott, külföldi tanulmányútra segített stb. Ld. ehhez pl. OSzKK Quart. Hung. 2459. XI. f. 74. p. 7 „Magyarország melléktartományainak oklevéltára" címmel 1903 —1915 között egymásután jelentek meg kötetei: I. A horvát véghelyek okmánytára. Szerk.: Thallóczy Lajos—Hodinka Antal. Bpest. 1903, OVII, 753 1.; II. A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések Oklevéltára 1198—1596. Budapest. 1907, 479 1.; III. Thallóczy Lajos— Horváth Sándor: Alsó-szlavóniai okmánytár (Dubnicze, Orbán és Szana vármegyék) 1244—1710. Bpest. 1912, XXXI, 450 1. 8 Johannes-, majd Traungassei lakása szinte szállodaként fogadta be a magyar politikusok, kortárs-tudósok mellett a tehetséges magyar fiatal értelmiségieket. Sokan hosszabb ideig nála is laktak. Ellátásukért Thallóczy „progresszíve" állapította meg a fizetendő díjakat. Házáról egyébként sok érdekes dolgot beszéltek. (Mint valami középkori „nagyúr" íródeákot, krónikást — költőt — tartott, nagy összejöveteleket, vacsorákat rendezett. — Hölgyek ritkán jelenhettek meg házában, csak az ún. „fehér estéken", amikor lakása festményeit, szobrait letakarták, nehogy a meghívott hölgyvendégeket ,,megbotránkoztassák' '.) 9 Mint egyik hivatalos útjával kapcsolatban jegyzi fel: „A nagyszerb marhaságot kell megértetni a német publikummal." — Hivatalos kiküldetéseit mindig összeköti valamilyen tudományos érdekű látogatással, tárgyalással is. 1902-ben kétszer járt Németországban, januárban a porosz kultuszminiszterrel, von Stunos-szal a königsbergi töredékek visszakapásáról, majd 1902 decemberében a német közoktatásügyi miniszterrel. E tárgyalás után kapja vissza a magyar állam a bajor állami levéltártól a Hunyadi levéltár okmányait. (Ld. ehhez Károlyi Árpád: Thallóczy Lajos élete és működése c. munkáját. A Thallóczy Lajos Társaság kiadványai 3. sz. 7. 1., továbbá OSzKK Fol. Hung. 1644. ff. 114—140. p. iratait. Müncheni csere-ügy, a müncheni Hungaricák kicserélése címen.)
