Századok – 1966
Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 27
SZABAD KIRÁLYI VÁROSAINK GAZDÁLKODÁSA 39 szerint választott személy, a választott község tagja volt, e testületnek, illetve a kamarásnak volt alárendelve. Fizetése évi 50—100 forint között mozgott.5 8 Kivételes esetekben a belső (Zólyom 1742), illetve a külső tanács (Modor 1772, Székesfehérvár 1773) tagja. Mint a választott község tagja évekig funkcióban maradt. Alárendeltjei a serfőzőházi szolgák, komlóőrlők, feldolgozók, hordómosók, csaposlegények voltak, évi 30 — 80 forint fizetéssel.5 9 A városi búsmérés felügyelete a mészárszék-inspektor (inspector macclli) hatásköre volt. A mészárszék-felügyelő választott személy volt; lehetett a belső (Ózólyom 1742), külső (Szakolca 1745) tanács tagja is, de általában a választott községből került ki. Egyes helyeken évi 10 — 40 forint között váltakozott fizetést is kapott. Funkciójának a városok annak ellenére sem tulajdonítottak nagy jelentőséget, hogy jövedelmük jelentős része húsmérésből származott.60 A városi malmok felügyeletével a malominspektor (inspector molae) foglalkozott. Lehetett választott vagy alkalmazott személy; alkalmazása esetén szakképzettséget nem követeltek tőle. A belső tanács, vagy gyakrabban a választott község tagja volt. Fizetése évi 30 — 40 ft között volt.61 Kevésbé jelentős funkció volt a tégla- és mészégetés felügyelője (exustor tegularum seu calcis), 6 —10 ft évi fizetéssel62 , a vámfelügyelő (inspector telonii), 100 — 200 ft fizetéssel63 , az út-, híd-, épületbiztos (inspector aedilium) és csatornafelügyelő (canaliúm ductor)64 , a kórházbiztos (syndicus lazarethi), a telekkönyv felügyelő (praefectus urbarii), a sóbiztos (salinarius) és a hagyaték-biztos (inspector caducitatis)65 . A városi gazdasági igazgatás jelentős tisztsége volt a vásárfelügyelő (magister fori). A vásárfelügyelő lehetett a külső tanács tagja (Késmárk 1743; Besztercebánya 1742), leggyakrabban a választott község küldte ki saját tagjai sorából. Mivel a vásárokból, hetipiacokból a városoknak kiemelkedően nagy jövedelmük volt, a vásárbiztos funkcióját igen megbecsülték. A tisztség betöltését gyakran a választott község és a belső tanács közötti harc döntötte el. Rendszerint olyan vagyonos polgár volt, aki a polgárság alsóbb rétegeinek, valamint a lakosoknak bizalmát is élvezte. Hatáskörébe tartozott az éves és heti vásárok, elsősorban az ott használt mértékek, súlyok felügyelete. A vásáron felmerült kisebb vitás ügyekben döntött, erről jegyzökönyvet vezetett. Fizetése évi 15— 58 Néhány városi kocsmainspektor fizetése: Pozsony 1755 100,—ft Debrecen 1755 50.— " Szeged 1767 60.— " Szatmárnémeti 1767 100.— " 59 Serfőzőházi szolgák fizetése: Szatmárnémeti 1767 2 fő à 30.—ft Komlófeldolgozók fizetése: Ózólyom 2 fő à 50,— 1767 Csaposlegények fizetése a kocsmáltatással kapcsolatos kiadások között van feltüntetve. 00 Néhány mészárszék-inspektor fizetése: Kassa 17130 10.— ft Kőszeg 1768 15,— Pozsony 1775 37,50 61 Malominspektorok fizetése Szatmárnémeti 1767 30.—ft Bélabánya 1773 26.— Modor 1774 40,— 62 Tégla- és mészégetés felügyelők fizetése Sopron 1758 10,— Zombor 1774 6,— 63 HU. Rote Nr. 784. 1744. jún. 8. 57. köv. fol. 64 Épületbiztosok fizetése: Debrecen 1756 50.— ft Kassa 1760 80.— " Székesfehérvár 1773 70,— " 65 Egyedül Debrecenben találkozunk a nyomda-provisor intézményével. Benda Kálmán—Irinyi Károly: A 400 éves debreceni nyomda. Bpest. 1961. 64. 1.
