Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

254 FOLYÓIItATSZEMLE anyagi támogatás fejében megkapja a Hrvatska, a pártlap szerkesztését. Ettől kezdve a jogpárt ellenzékisége mérséklődik, feladja orosz és szláv szolidaritási elveit. Ugyanakkor egyre inkább a szerbek ellen fordul, mert csak így nyerheti meg a Monarchia felelős köreinek támogatását. A párt, amelyben egyre inkább Frank kezébe csúszik át a vezetés, még nem látja világosan, milyen erőkkel érdemes tárgyalnia a horvát kérdésben, ezért a dualizmustól a trializmuson át a föderalizmusig több megoldást vet fel. Gyakorlatilag a fennálló dualista rendszer mellett foglal állást, bár szóban továbbra is ellenzi. Az 1894-ben a Strossmayer-féle párttal közösen elfogadott program a dualizmus és trializmus közötti középutas megoldást vet fel (Bosznia és Hercegovina, esetleg a szlovén területek egyesítése Horvátországgal, de a Monarchia keretein belül). Frank egyre erősödő diktatórikus vezetése miatt a párton belül 1895-ben szakadás áll be, a Frank vezette szárny „tiszta jogpárt" néven működik tovább, a kivált politikusok megtartják a „jogpárt" elnevezést. — VERA CILIGA: A nemzeti párt és a délszláv kérdés, 1866 — 1870 (85-114. 1.) elsősorban Matija Mrazovic és Josip J. Strossmayer levelezésére támaszkodva úgy látja, hogy 1866 — 1868 folyamán a nemzeti párt is kapcsolatban állt Mihály szerb fejedelemmel, tárgyalások folytak a délszlávok egyesüléséről. A szerbiai trónváltozás után azonban a szerb kormány visszavonul. 1870-ben, amikor a nemzetközi események hatása alatt a nemzeti párt vezetői attól féltek, hogy Bismarck a nagynémet megoldást valósítja meg, s így a Monarchiában is nagyarányú változások következnek be, két összejövetelt is tartottak. OktóberbenSisakban az unionisták voltak túlsúlyban, s a Magyarországgal való reálunió mellett foglaltak állást, decemberben Ljubljanában viszont az antiunionisták kerekedtek felül, a párt a délszláv egyesítés mellett foglalt állást, de nyitva hagyta ennek formáját, vagyis, hogy ez a Monarchián belül vagy kívül és Szerbiával vagy nélküle törtón -jék-e. — SLAVKO GAVRILOVIC: Adalékok az 17 7 8 —1848 közötti horvátországi és szlavóniai parasztmozgalmakhoz (115—181. 1.) ismerteti először az 1823-ig elhúzódó mozgalmakat, amelyek a katonaállítás ellen irányultak, ós főképp a szökés formájában mentek végbe, azután a Szlavóniában 1810—1826 között lezajlott mozgalmakat, amelyek során a parasztok a H. József rendszeréhez való visszatérést szorgalmazták, s Mihajlo Grgur vezetése alatt komoly fegyveres mozgalmat is szerveztek. 1837-ben a Pozsega megyei kutinai uradalomban az 1832 —36-os magyar országgyűlés törvényeire hivatkozva a robot és a földesúri italmérési jog ellen keltek fel a parasztok. 1845 —1848 között a zágrábi káptalan kraljevaci uradalmában Ivan Goleá vezetése alatt zajlott le a legnagyobb mozgalom az erdők birtoklásáért, 1846 —47-ben a hatalom a falvakban ténylegesen a felkelők kezében volt, a magyaron párt egyideig eltűrte a mozgalmat, mert a nemzeti párti káptalan ellen irányult, csak amikor már az egész rendszer alapjait kezdte fenyegetni, akkor fordult szembe vele. 1848 februárjában Goleá is elesett a hatóságok elleni harcban, s így a parasztság elvesztette vezetőjét a közeledő forradalmi időszakban. — IGOR KABAMAM: A horvát királyi tanács kereskedelmi-gazdasági bizottságának tevékenysége 1769—79 (183-212. 1.) az 1767-ben létrehozott királyi tanácson belül működő bizottság tevékenységében három szakaszt különböztet meg, az első három évben ez a tevékenység igen élénk volt, 1772 —73-tól kezdve lanyhul, s a végén a bizottság már csak forma szerint áll fenn. A bizottság foglalkozott a kereskedelem ós a közlekedés kérdéseivel, igyekezett megszervezni a borkivitelt a báni Horvátországból a Határőrvidékre, kísérleteket tett manufaktúrák, különösen textilmanufaktúrák alapítására is, csekély sikerrel. A bizottság lelke Nikola Skrlec (Skerlecz Miklós) volt, aki itt szerzett igen sok tapasztalatot, amelyet aztán az 1790-es években tudott hasznosítani. — Az adatközlő rovatban BOGDAN KRIZMAN : Jugoszlá • via kapcsolatai Németországgal és Olaszországgal 1937-1941 (227 — 257. 1.) c. referátuma részletesen ismerteti a kapcsolatok alakulását, az 1937-ben még az olasz érdekszférához tartozó Jugoszlávia fokozatos átállását Németország mellé. 1940-ben Mussolini már háborút akart indítani Jugoszlávia ellen, ezt azonban a németek megakadályozták. Az olasz —görög háború idején Hitler azzal akarta végleg megnyerni Jugoszláviát, hogy neki ígérte Szalonikit. Végül 1941 tavaszának eseményeit tárgyalja részletesen a cikk, a csatlakozást a háromhatalmi egyezményhez, a belgrádi puccsot és a német támadás megindulását. — ÁRPAD LEÜL: A horvát kérdés a magyar országgyűlés szemszögéből 1892 — 1918 (259 — 301. 1.) részletesen ismerteti és bírálja a képviselőháznak a horvátokkal kapcsolatos megnyilvánulásait. — MIRKO VALENTIÓ ismerteti a határőrvidék XIX. századi történetére vonatkozó újabb jugoszláv munkákat (359 — 383. 1.). — Galántai József: István Tisza und der' erste Weltkrieg címen a budapesti egyetem történeti évkönyvében megjelent tanulmányát В. K. ismerteti részletesen (502 — 504. 1.) — N.