Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1172 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; zimmerwaldi konferenciára. Szakszervezeti és pártszervezeti tevékenységük során azonban tömegkapcsolataik erősödtek. A katonaság soraiban, s különösen a fronton levőkkel az összeköttetés megszervezése nehezebb. De a baloldaliak elkülönülten is az ellenséges katonák közötti barátkozásért léptek fel, s e barátkozás fejlődése elősegítette a háborúellenes tevékenységet. A háborús válság mélyülése, a munkíshircok és a háborúzllems küzdelem erősödése. Az 1917. évi oroszországi februári forradalom hatása A Habsburg-monarchiában a háborús válság 1916 második felében már súlyossá vált. Ennek fő oka az a nagy emberveszteség, amely az osztrákmagyar erőket a keleti fronton az 1916 június—augusztusában lezajlott csatákban érte. Ezek során a Monarchia csapatai kénytelenek voltak a Kárpátokig visszavonulni. Az osztrák-magyar hadvezetőségnek az olasz fronton 1916 tavaszán indított offenzívája megrekedt, s az olasz ellentámadás következtében a csapatok 1916 július-augusztusában itt is visszavonulásra kényszerültek. Az olasz csapatok benyomultak a Habsburg-monarchia területére. A német áttörési kísérletek kudarca a nyugati hadszíntéren megrendítette a magyar uralkodó osztályoknak azt a reményét, hogy Németország legyőzheti Angliát és Franciaországot, s már kevésbé bíztak a cári Oroszország leverésében. Az Osztrák-Magyar Monarchia embervesztesége 1917 elejére halottakban elérte a 700 ezret, foglyokban az 1 millió 300 ezret. Sebesülés következtében 1 millió ember vált véglegesen harcképtelenné, rokkanttá. E veszteségeknek majdnem fele az akkori Magyarország lakosságát sújtotta. Az antanthatalmak, különösen pedig a cári Oroszország veszteségei is igen nagyok voltak. A központi hatalmak „teljes győzelmének" ábrándja már elszállt, s a kompromiszszumos béke lehetősége a polgári politikusok mind szélesebb köreit foglalkoztatta. A Monarchia két vezető nemzetének uralkodó osztályai a háború vitelében szorosan összefogtak, s ezt a képviselőház fő ellenzéki pártja: a Függetlenségi Párt is támogatta. A háborús válság mélyülése azonban kiélezte az ellentéteket az osztrák és a magyar uralkodó osztályok között is. A magyar burzsoázia körében mind erőteljesebbé vált az a törekvés, hogy a háborúban való részvétel fejében tűzzék napirendre a magyar kormányzat önállóbbá tételét, felújították az önálló vámterület követelését, és Magyarország egyenrangúságát igényelték a Monarchia közös ügyeinek intézésében. A magyar uralkodó osztályok körében a hadicélok tekintetében két ellentétes törekvés nyilvánult meg. A kormányon levő Tisza-párt (a Munkapárt), a mérséklelten ellenzéki Andrássy-féle Alkotmánypárt és a Függetlenségi Párt Apponyi vezette konzervatív szárnya elsősorban arra törekecfett, hogy a hódításokból Magyarország is részesedjék, új területeket kapjon. A Függetlenségi Párt Károlyi Mihály vezette liberális szárnya viszont nem a hódításokban való részvételért lépett fel, hanem a magyar kormányzati önállóság teljesebbé tételéért, sa párt korábbi — az 1906 — 1910. évi koalíciós kormány idején cserbenhagyott — követeléseiért szállt síkra. Károlyi Mihály 1915 decemberében a parlamentben bírálta a kormányt azért, mert nem jelöli meg a hadicélokat. A háborús eredmény — mondja —