Századok – 1964
Jegyzetek 306
Jegyzetek A TANULMÁNYOK A MAGYAR NYELV ÉLETRAJZA KÖRÉBŐL c. kötetben Kovács István „ Egy misszilis levél 1513-ból" címen közreadja és nyelvtörténeti, valamint helyesírási szempontból értékeli Latkovszki Mátyás és Nagy Márton Olasz Márton nagyszombati bíróhoz írt levelét. Magyar nyelvű irat az 1510-es évekből önmagában is értékes felfedezés, hiszen eddig (dig egy-kettő került elő, érthető tehát, hogy a szerző ennek a nagyszombati levéltárban talált misszilisnek nagy jelentőséget tulajdonít. Annál inkább, mert a levél — viszonyítva ekorbeli, sőt későbbi ismert szövegeinkhez — rendkívül fejlett stilisztát és írót mutat. Márton deák messze maga mögött hagyja a XVI. század elejéről eddig ismert levélírókat, stílusa, főként helyesírása (sajnos magát a kézírást nem volt alkalmunk megnézni) viszonylag szinte „modern", — annyira, hogy ez már gyanút kelt. Gyanakvásunk még fokozódik a levél olvasásakor. Latkovszki Mátyás és Nagy Márton 1513. április 15-én ugyanis Pozsonyból arról tudósítják Nagyszombat bíráját, hogy „az ország dolga elég keserűség és háború, talán soha egy magyar király sem adott ilyen kevés választ országának, mint ez a fejedelem adott. Ma azt adta írásban, hogy ha nekie nem engedőnk az ü kévánságának, tehát ő elmegyen, de reágondol." 1513-ban nem volt háborús veszély, II. Ulászló nem is volt Pozsonyban, az ország rendeivel pedig talán sohasem helyezkedett szembe. Az sem látszik valószínűnek, amit a cikk szerzője ír, hogy a levélírók birtokügyekben tárgyaltak, s így a király mintegy őket fenyegette volna meg írásban, hogy ha nem engednek követelésükből, elhagyja a várost, elmegy, de ennek következménye lesz. A következőkből aztán azt is megtudjuk, hogy a levélírók tárgyaltak bizonyos Istvánffyval és valami Hosszutóthy urammal (a cikkíró meg sem kísérli azonosításukat), ezek egy Gut nevű kamarai tiszti'iselőhöz utasították őket, akivel németül tárgyaltak. Országos közigazgatási hivatal azonban Mohács előtt nem székelt Pozsonyban, a Magyar Kamarát pedig csak 1528-ban szervezte meg I. Ferdinánd. Mondjuk ki a lényeget: a levél nem íródhatott 1513-ban. 1613 tavaszán viszont Pozsonyban országgyűlést tartott II. Mátyás, s ezen Nagyszombat szabad királyi város követei is résztvettek. A rendek és az uralkodó közt az országgyűlésen súlyos ellentétek merültek fel, amelyek a szokásos formák közt, az országgyűlési fölterjesztésekben és az uralkodó ezekre adott válaszaiban öltöttek testet, és elsősorban a vallásszabadság körül forogtak. Ebben a kérdésben az ekkor még zömében protestáns város követei — ahogy a levélből is kiérzödik — a rendek oldalán álltak. A levél megírásakor a küzdelem még nem dőlt el; hogy „mint leszen az dolog, nem tudjuk" - írják. Mi már ezt is tudjuk : tíz nappal ezután az uralkodó, már Bécsben — szentesítette az országgyűlési végzéseket, amelyek a Bocskai-szabadságharc vívmányait több ponton kérdésessé tették. A tárgyalások szüneteiben a követek a város adója ügyében Istvánffy Miklóssal, a történésszel tárgyaltak, aki az alnádori méltóságot viselte, s Hosszutóthy Györggyel, az 1606-os bécsi béke tárgyalásaiból jól ismert Pozsony megyei köznemessel, aki valószínűleg megyéje követeként vett részt az országgyűlésen. A levélben említett dolgok így egyszerre érthetővé válnak. De érthetővé válik az is, amit a levél viszonylag fejlett stílusáról, helyesírásáról mondottunk. 1613-ban a magyar
