Századok – 1964
Történeti irodalom - Studia Historica Slovaca I. (Ism. Niederhauser Emil) 1286
TÖRTÉNETI IRODALOM 1287 -évente megjelenő kötetek közül az első néhány érdekes, valóban összefoglaló jellegű tanulmányt tartalmaz. Bohuslav Chropovsky: Szláv népesség Szlovákiában: a kutatások jelen állása o. tanulmányában részletes felsorolást közöl, hogy hol találtak eddig a mai Szlovákia területén szláv temetőt, települést vagy egyéb emléket, s azt is jelzi, vajon a lelet a nagymorva állam előtti korból, a nagymorva időből vagy az utána következő korszakból származik-e. A közölt térképmellékletből igen világosan látszik, hogy a szláv település elsősorban Nyugat-, azután Kelet-Szlovákiára terjedt ki, míg a középső területen egyelőre elég gyérek a leletek. A szerző megállapítja, hogy a terület szláv betelepülése legkésőbb az i. sz. IV—V. században kezdődött meg. — Peter Ratkos: A magyarországi váltópénz leértékelése 1521-ben ós ennek következményei Szlovákia számára címen részletesen ismerteti a magyar ezüstpénz értékének csökkentésót célzó intézkedések történetét, megállapítja, hogy Fortunatus Imrének nem volt olyan jelentős szerepe ebben a kérdésben, mint •eddig hitték, s bizonyítja, hogy Besztercebányán is folyt ebben az időszakban pénzverés. A váltópénz értékének csökkentése az uralkodó osztály egyes képviselőinek magas nyereségeket hozott, míg ugyanakkor az árak rohamos emelkedése a falusi és városi szegény népesség helyzetét nagyon megrontotta. — Jozef Vlachovic: Szlovák rézkonjunktúra a világpiacon a XVI. században és a XVII. század első negyedében c. tanulmányában a Thurzó — Fugger vállalat és a később helyébe lépő egyéb dél-németországi vállalkozók tevékenységét ismerteti igen részletesen, s számos adatot sorol fel arra, milyen jelentős ezerepet játszott a mai Közép-Szlovákiából származó réz a világpiacon, elsősorban Németalföldön, ahová legnagyobb részét szállították. A németalföldi forradalom egyidőre megakasztotta a réz értékesítését, a század végén került sor újabb konjunktúrára. Anton Vantuch tanulmánya (Montesquieu szlovákiai utazása ós magyarországi tapasztalatai A törvények szellemé-ben) rekonstruálja Montesquieu 1728-ban tett látogatását, amelynek során alkalmasint részt vett a magyar országgyűlés néhány Pozsonyban tartott ülésén, és még néhány más várost is meglátogatott, amelyek a mai Szlovákia területén fekszenek. Erről az utazásról Montesquieu mintegy 200 oldalas munkát írt, ennek kézirata azonban sajnos elveszett, s így csak a munkáiban levő elszórt utalásokból lehet arra következtetni, milyen tapasztalatokat szerzett: Utazása előtt a Magyarországgal foglalkozó, eléggé szépszámú francia irodalom alapján a magyar nemességben azt a társadalmi erőt látta, amely szembeszegül az uralkodó deszpotikus kísérleteivel. Az országgyűlésen látottak, a magyar nemesség önzése, ellenállása az állami adóztatással szemben kiábrándították. Az 174l-es pozsonyi országgyűlés viszont, amelyről csak hallomásból szerzett tudomást, a magyar nemesség kiállása Mária Terézia mellett nagyrészt módosította ezt a korábbi, szkeptikus felfogását, többek között ezért foglalt állást általában az abszolutizmust korlátozó nemesség pozitív szerepe mellett. L'udovit Holotík: A csehszlovák állam megalakulása 1918-ban és a szlovákok •címen összefoglaló áttekintést nyújt az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia megdöntésére irányuló népi mozgalmakról, úgy látja, hogy a nemzetiségi tömegek osztályharea egyúttal a Monarchia felbomlasztására is irányult. A csehszlovák állam nem az antant-hatalmaknak köszönheti létrejöttét, hiszen ezek jóformán az utolsó pillanatig a Monarchia fenntartása mellett foglaltak állást, hanem éppen a néptömegek harcának, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ihletett. Ugyanakkor azt is bizonyít ja a szerző, hogy a szlovákok számára nem a cseh nemzeti mozgalom harcolta ki az állami önállóságot, ahogy azt a cseh burzsoá történetírás hirdette, hanem a szlovák nép maga vívta ki ezt az önnállóságot. L'ubomír Lipták: A szlovákiai német kisebbség szerepe a második világháború éveiben c. tanulmányában gazdag anyagon mutatja be, hogy a német kisebbség a német imperializmus előőrsének a szerepét játszotta. 1942 végéig a szlovákiai németek szinte teljesen egységesen a nemzeti szocialista Németország mellett foglaltak állást, azt szerették volna, ha a birodalom bekebelezi az országot, úgy hogy a német kormányzatnak kellett az ilyen irányú törekvéseket elhárítania. A szlovákiai németek ekkor tájékoztatással, a szlovákok ellenőrzésével stb. segítették a német befolyás érvényesülését, többek között a német gazdasági behatolást is. Amikor a német hadisikereknék vége lett, s már kibontakoztak az elkövetkezendő vereség körvonalai, a szlovákiai németek körében is alább hagyott a lelkesedés, különösen azért, mert ekkor már a háborúban való aktív részvételt is követelték tőlük az SS soraiban. A lelkesedés csökkenése olyan nyilvánvaló volt, hogy még a hivatalos szlovákiai német sajtó is reagált rá, s megfenyegette azokat, akik nem hajlandók részt venni a német nép nagy erőfeszítéseiben. így a német kisebbség, bár fogyó ügybuzgalómmal, de mégis tovább segítette a német katonai gépezetet, nagy szolgálatokat tett a szlovák nemzeti felkelés elleni harc idején. A háború végén a szlovákiai nórneteket áttelepítették német területre.
