Századok – 1962

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei 917

KRÓNIKA 925 Az első előadást Farkas Gábor levéltárvezető tartotta „Ürbéres mozgalmak Fejér megyében a XVIII. század közepén" címen. A török alól felszabadult Fejér megye területén a telepítés a XVIII. század elején indult meg. A nagy kiterjedésű uradalmakban a betelepült magyar és német parasztság úrbéri szolgáltatásai kezdetben csupán pénzszolgáltatásból és kilencedből álltak. A szabadon maradt területen ebben az időben főleg extenzív állattenyésztés folyt, s így a robotnak még nem volt nagy jelentősége. Amikor a XVIII. század negyvenes éveiben a nagy uradalmak mezőgazdasági árutermelése fellendült (elsősorban a háborús konjunktúra következtében), a gabonatermelés fokozása érdekében meginduló majorsági gazdálkodás súlyos terheket rótt a parasztságra. Igen sok helyen kisajátították a parasztok földjeit, hogy újabb területeket nyerjenek a majorok részére, s a tőkeszegény uradalmak napszámosok alkalmazása helyett a robotkötelezettség emelésével igyekeztek majorságaikat megműveltetni. A század derekán a megye területén a pénz-és termény járadék háttérbe szorult, a robot egyre nőtt, legnyomasztóbb fajtája a fuvarozás volt, amely nem egyszer igen nagy távolságra (pl. Seregélyesről Oroszvárra, Lovasberényből Magyaróvárra) terjedt ki. A jobbágygazdaságban az úrbéres terhek ilyen emelése mellett csak hanyatlás állhatott be. A hatvanas években a jobbágyság az aktív cselekvés útjára lépett, s a lázongás főleg Rácalmáson öltött nagyobb méreteket. Farkas Gábor előadásához Weílmann Imre szólt hozzá. Az előadásból elsősorban az egész fejlődés hátterében álló, termelőerőkben bekövetkezett fejlődóst emelte ki. Sajnálta, hogy az előadás szűkre szabott időbeli kerete miatt nem térhetett ki az első korszak vizsgálatánál arra, hogy milyen lehetőségei voltak a jobbágyoknak terményfeleslegük piacra vitele tekintetében és nem értékelhette az úrbérrendezést a parasztság ellenállása szempontjából. Nagy Lajos hozzászólásában arra mutatott rá, hogy a megyének (a fehérvári országúttól) délre eső, Tolna megyével határos részén volt a jobbágyság mozgalma a legerősebb, itt volt a legnagyobb az állattenyésztés, majd később a majorsági termelés is. bár a parasztság helyzete a megye északi felében sem volt jobb. A hozzászólásokra Farkas Gábor válaszolt. * A második előadást KáUay István bécsi magyar levéltári megbízott „Székesfehérvár a XVIII. század második felében" címen tartotta meg. Bevezetőjében rámutatott arra, hogy a XVIII. század a várostörténet elhanyagolt területe, s ez nem különleges magyar vonás, bár a fehérvári városi levéltár gazdag anyaga alapján meglehetősen teljes kép rajzolható meg a város XVIII. századi történetéről. A középkor virágzó kereskedő városának életerejét a másfélszázados török uralom sem pusztíthatta el, s a XVIII. század közepére a bekövetkezett csapások (tűzvész, járvány) ellenére is újra összeszedte magát. A XVIII. század elejére visszaszerezte szabad királyi városi kiváltságát is (1703), lakossága 1688—-1785 között háromszorosára emelkedett • (11 320). Az iparosodás mértéke a XVIII. században igen csekély, elsősorban a mezőt gazdasággal kapcsolatos iparágakkal találkozunk (azok képviselői is jelentős mértékben mezőgazdasági termelést folytatnak). Manufaktúra létrejöttét a városi céhmesterek ellenállása akadályozta meg. A város fejletlen kereskedelmi életében a görög kereskedők játszottak nagyobb szerepet, bár a város vezetősége ezek ellen is harcot kezdett. A városi polgárság legfontosabb jövedelmi forrása a mezőgazdaság volt, azon belül is elsősorban а gabona- és bortermelés. Az állattenyésztés kifejlődésére a legelőhiány miatt csak korlátozott lehetőség állt fenn, a juhtenyésztés azonban ennek ellenére nagy fejlődést mutat, főképpen az Ausztriába irányuló gyapjúkivitel miatt. A város patríciusainak tekinthető nagy vagyonnal rendelkező családok ültek a tanácsban. Az egyszerű polgárok а XVIII. század első negyedében még meglevő demokratikusabb vezetés megszüntetése miatt fordultak velük szembe. A tanács vezette — igen hanyagul — a város gazdaságát is, s gyakorolta a város igazságszolgáltatását, н pallosjoggal együtt. Solymosi Sándor hozzászólásában Fehérvár XVIII. századi történetének problematikáját tette szóvá. A török után betelepedett vegyes nemzetiségű lakosság származása, a birtokmegoszlás (a legnagyobb birtokos maga a város volt), a város birtokának kezelése, a megye és a város gazdasági kapcsolata mind külön tanulmányt érdemelne, s további kutatást kíván. Degré Alajos rámutatott arra, hogy a fehérvári gabonatermelés magas színvonalú volt, ha azt a zalai földművelésről szóló egykorú adatokkal hasonhtjuk össze. Fehérvár