Századok – 1961
Történeti irodalom - Dokumenty k baníckemu povstaniu na Slovensku (1525–1526) (Ism. Heckenast Gusztáv) 184
182 TÖRTÉNETI IRODALOM 187 országi és sziléziai városi levéltárakra, amelyekben a határon túlra menekült felkelőkről esetleg még további adatok bukkanhatnak elő (Valasské Mezíríci, Mosovce, Novy Jiőín, Hlubcice). Nem terjedt ki az anyaggyűjtés a besztercebányai városi levéltár 1530 utáni anyagára som, pedig Jurkovich Emil Besztercebánya sz. kir. város monographiája c. kéziratos munkájából — amelynek egyik példánya az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában, másik példánya éppen Besztercebánya város levéltárában található — tudunk későbbi, a felkelésre utaló iratokról is. Ilyen a Fuggerek faktorainak nyilatkozata az 1526-i felkelés okairól (i. m. 422. 1., a hivatkozott levéltári jelzet pedig Besztercebánya lt., fasc. 421. no. 20.), a Sodalitas Corporis Christi-ről és ennek a bányásztársulásnak a felkelésben vitt szerepéről (i. m. 373—374. és 418. 1., a hozzátartozó levéltári jelzet: Besztercebánya lt.. fasc. 421. no. 21.), s ha Jurkovich zavaros szerkezetű, nehezen áttekinthető munkája mellett Ratko"; a levéltári anyagot is tovább kutatta volna, esetleg még egyéb iratokra is rábukkanhatott volna. De dokumentumkötetének összeállításakor Jurkovich monográfiá ját is mellőzte, s ezért nem tudja datálni az I. rész, 134. szám alatt közölt iratot, amelynek keltét Jurkovich i. m. 422. 1. 1526. szeptember 6-re teszi. Ratkos a forráskiadvány bevezetésében ismerteti szövegközlési gyakorlatát. A német és a cseh nyelvű oklevelek kiadásában alkalmazott átírásaival nem tudunk egyetérteni* Ratkos ugyanis betűhív szövegközlés helyett a németnyelvű iratoknál csak az általa nyelvjárási vagy besztercebányai helyesírási sajátosságoknak tekintett kettőzéseket stb. tartotta meg, egyébként a betűképet értelemszerűen egyszerűsítette; minthogy azonban ő nem német filológus, hanem történész, forráskiadása eléggé bizonytalan alapként jöhet számba a nyelvészeti kutatás számára, s a német filológusok kénytelenek lesznek a szövegkiadás helyett az eredeti levéltári iratok tanulmányozásához folyamodni. A csehnyelvűiratok kiadásában követett Ratkos-féle átírás pedig éppen a szlovakizmusok, ill. moravizmusok tanulmányozását teszi lehetetlenné. Hasznos újítás Ratkosnak az a gyakorlata, hogy hosszabb eseménysorokat előadó szövegeknél az egyes eseményekre vonatkozó időmeghatározásokat zárójelben azonnal feloldja, ezek a dátumfeloldások azonban nem mindig meggyőzőek. így az I. rész, 6. szám alatt közölt iratban a 39. l.-on a június 3 szombat után ,,biss auff negsten mitwoch" Ratkos szerint június 14. lenne, pedig ez csak „a jövő szerda", vagyis június 7. Ugyanebben az iratban a 40. l.-on pedig „noch achttag biß auff Corporis Christi" nem azt jelenti, hogy még nyolc napig Corporis Christi (június 15.) után, vagyis június 22-ig, hanem „még nyolc napot, Corporis Christi-ig". További kronológiai hiba, hogy sajnálatos elnézés következtében Ratkos a Sonnabend-et, vasárnapnak veszi, s ezért az I. rész, 47. és 111. számú iratokat a kelleténél egy nappal későbbre keltezi. A latin szövegek filológiai gondozása sem kifogástalan. így rögtön az I. rész, 1. szám alatt közölt iratban az eredeti szöveg így szólt: „Tercio: quod omnes officiales, qui per dominos ipsorum huiusmodi laboratores montanarum praeficientur . . ." Az egykori besztercebányai nótárius észrevette a fogalmazvány hibáját és a laboratores-t laboratoribus-ra javította. Ratkos figyelmét azonban elkerülte, hogy a praeficere ige dativust vonz, s ezért a kiadott szövegben visszaállította az eredeti laboratores-t, s jegyzetben fűzte hozzá, hogy a szó az iratban „javítva van laboratoribus-ra, hibásan" (!). Az I. rész, 21. szám alatt közölt iratban Ratkos kiadása szerint „ . . .nobis et toto regno nostro ingens damnum evcniret" áll, az eredetiben viszont — helyesen — toti regno . . . olvasható. Ugyanebben az iratban Ratkosnál ,, . . . statim visis praesentibus oondescendatis et labores montanarum nostrarum continuatis . . ." olvasható a nyilvánvaló continuetis helyett. Eme archeográfiai és filológiai fogyatékosságok ellenére e nagyjelentőségű, értékes munka hatalmas lépéssel viszi előbbre a középkori szlovák és magyar történelem kutatását. HECKENAST GUSZTÁV
