Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN ' 95 egyik jellegzetes vonása.4 7 Átalányt fizető falvakkal és mezővárosokkal egyaránt találkozunk az esztergomi urbáriumban és számadáskönyvekben. Feltűnő azonban, hogy míg a Liber S. Adalberti mindössze 17 helységet ismer el átalányfizetőnek, addig a számadásokban nem kevesebb mint 22 helység fizet három esztendőn át ugyanolyan összeget. Nagyságrendileg a legkülönbözőbb összegek találhatók: a legalacsonyabb Farkasd cenzusa, amely évi 1 fl, a legmagasabb Pataké, amely a 100 fl-t is meghaladja. Sem a számadásokból sem az urbáriumokból nem vonható le azonban az a következtetés, hogy a „pactata" közt elsősorban mezővárosok szerepelnek. Az átalányt fizető 22 helység közül mindössze négy mezőváros, ill. az érsek 14 mezővárosa közül mindössze csak 4 fizet átalányt.48 Azt sem feltételezhetjük, hogy az átalányfizető falvak névsora valamilyen régebbi állapotot tükröz, olyat, amelyben az érsek ezeket a falvakat akarta mezővárossá fejleszteni. Ennek a feltevésnek az mond ellent, hogy a névsorban szereplő kis falvak egynémelyikének sohasem lehetett reménye arra, hogy városias fejlődésnek induljon. Az érsek birtokain tehát az átalány fizetése más módon alakult ki, valószínűleg ugyanúgy a történeti fejlődés eredménye volt, mint a cenzusfizetés határideje és nagysága. * A cenzushoz képest viszonylag igen keveset tudunk a feudális járadék másik két formájáról, a munera-ról és a servitium-ról. A munera a cenzushoz hasonlóan jobbágytelek után járt a földesúrnak és általában aprójószágból, sajtból, tojásból állt, többször írtak elő a falu által közösen beszolgáltatott hízott sertést vagy húsvéti bárányt is. A munera már akkor is csak egy gazdasági szempontból túlhaladott korszak csökevénye volt, amikor a XIII—XIV. században jobbágytelkek szerint vagy az egész falura együttesen meghatározták. Gyakorlatilag csak azt a célt szolgálta, hogy a nagyobb ünnepen a földesurat élelmiszerrel lássa el. Ezért beszolgáltatásának határideje is leginkább karácsonyra és húsvétra esett. Az esztergomi érsek birtokain ettől a két határidőtől mindössze 17 helység urbáriuma tért el. Ezek közül 10 helységben karácsony vagy húsvét mellett a másik határidő György vagy Mihály napja volt,49 a többi hét helységből háromban György és Mihály napján,5 0 kettőben hamvazószerdán szolgáltatták be az ajándékot.5 1 47 Szabó I.: Hanyatló jobbágyság a középkor végén. Századok LXXII./1938. 55. skk. 11. Mályusz E. : A mezővárosi fejlődés. Tanulmányok 152 is hangsúlyozza, a XIV. századra vonatkozólag, hogy i,a mezővárosok kiváltságos helyzetét a jobbágy falvakkal szemben penzbeli kötelezettségeiknek egy összegben való megállapítása s az összeg változatlanul maradása jelentette". 48 Az 1527., ill. 1553. évi Liber S. Adalberti ,,pactata"-i a következők: Felsőmuzsla, Németszögyén, Kürt, Perbete, Guta (opp.), Naszvad (opp.), Imely, Anyala, Janovalehota, Novalehota, Kapronca, Nevolna, Kemence, Bernece és a három Vadkert. — Ténylegesen 1488—1490 között a következő mezővárosok és falvak fizették állandóan ugyanazt a cenzust (zárjelben a cenzus összege): Kakat (10, —), Szentkereszt (38, 62), Rozsnyó (64, —), Patak (100, —), mezővárosok és Imely (12, 40), Anyala (2, —), Janovalehota (20, —), Novalehota (6, —), Kapronca (40. —), Nevolna (2, —), Bálványszakállas (18, —), Farkasd (1, —), Helvény (6, 40), Kissáró (13, 18), Hídvég (13, 50), Sajópüspöki (28, —), Velkenye (28, —), Csúcsom (5, 12), Csém (5, 30) és a három Vadkert. A mezővárosoknak tehát 28,6%-a fizetett átalányt. 49 Karácsony és György napján: Bart, Kural, Kéménd, Szete, Lédec, Sipek. —Húsvét és Mihály .' Helvény, Berzence, — húsvét, karácsony és Mihály: Felsőmuzsla. 60 Farnad, Velkenye és Kiscétény. 61 Hamvazószerdán •' Vága és Szerdahely (Pozsony m.) — Mihály és István napján r. Sajópüspöki. — György és Vízkereszt: Szöllős.
