Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1
18 ' NEMES DEZSŐ ellátott — egységnek ilyen gyors megfutamodása 60 vöröskatona bátor támadása elől mutatja, hogy összeverődött csőcselékcsapatot tudtak csak a fehérgárdisták összeszedni, olyant, mely az első határozott támadásra szétesik. A fő ellenforradalmi gócok áprilisban a régi katonatisztek, csendőr- és rendőrtisztek körében keletkeztek. Dormándy alezredes, a budapesti antantösszekötő iroda vezetője volt a puccsterveket szövögető egyik összeesküvő csoport vezetője. A magyar kormány ós az antant missziók közötti összekötő irodát az antant és a szervezkedő ellenforradalmárok közötti összekötő szervvé igyekezett változtatni. Ennek az összekötő-irodának több beosztott tisztje is részt vett az összeesküvésben. A kapcsolatot a külső ós a belső ellenforradalom között megteremtették és a szervezkedést társaival együtt megindították. Már április 25—26-ra tervezték a fegyveres lázadás kirobbantását, kihasználva a román és cseh támadás kezdeti sikereinek morális hatását ; azonban kísérletüket a teljes elszigeteltség kudarcra ítélte. Dormádyt április 25-én letartóztatták és ezután folytatódott az összeesküvés felszámolása.2 6 A másik ellenforradalmi gócot, mely fegyveres lázadás szervezése céljából aktív előkészületekbe fogott, volt rendőrtisztek jelentős csoportja hozta létre, melyben Dietz Károly volt rendőrfőkapitány is részt vett. Ezek felfedése és részben letartóztatása — köztük Dietz letartóztatása is2 7 — május második felében történt, de tevékenységük előbb kezdődött. Ezek a kísérletek, amelyek nélkülöztek minden komoly tömegtámaszt, önmagukban nem voltak nagyjelentőségűek. A román és cseh támadás növelte meg veszélyességüket, s különösen pedig a székely hadosztály parancsnokának és tisztikarának árulása. Kratochwill, az áruló parancsnok, tisztjeivel együtt átállt a románokhoz, hogy őket szolgálja a magyar nemzet szabadságát védelmező Tanácsköztársaság ellen. Az áruló tisztek és az antantképviselők előzetes tárgyalásairól tanúskodik egy Budapestre április 23-án érkezett jelentés, amely így szól : „Nagykároly, 1919. április 18-án : . . -Éjjel 12 és 1 óra között az állomásparancsnokságra Szatmárról egy futár érkezett, aki a következő jelentést hozta : A Szatmáron levő székely csapatok a román csapatokkal tárgyalásba bocsátkoztak arra vonatkozóan, hogy a két csapat egyesülve a Vörös Hadsereg ellen fog fordulni. 19-én reggel 2 órakor indulás Nagykárolyból. Reggel megérkeztünk Ecsedre . . . Rögtön felkerestük Kratochwill hadosztályparancsnokot. Az épület egyik szobájába véletlenül benyitva, két francia és egy román tisztet láttam, akik tárgyaltak az ottlevő székely tisztekkel."2 8 A tiszti árulás nem tudta ugyan elérni, hogy a székely hadosztály mint egység a Tanácsköztársaság ellen forduljon, de elérte azt, hogy a hadosztály zöme letette a fegyvert a románok előtt és megnyitotta a frontot. Ez az árulás züllést idézett elő a többi csapat katonái körében is, amiben a régi tisztek jórószének aktív szerepe volt. Kratochwillék árulása felbomlasztotta a még gyönge Vörös Hadsereg tiszántúli védelmi vonalát. 26 Vörös Űjság, máj. 10. „Két meghiusult ellenforradalmi puccs Budapesten". 27 Dietz Károly a Károlyi-kormány „liberális" rendőrfőnöke volt, az δ irányításával folytatta a rendőrség a kommunisták üldözését. A Tanácsköztársaság kikiáltása idején Dietz nem tanúsított ellenállást. 28 K. L. Hünch. 727/1-79.
